Te még nem ismered, amit mi már jó ideje, a tehetetlenségnek azt a válfaját, a legocsmányabbat... amit az ember gyereke nem saját maga miatt érez, hanem valaki más miatt... egy olyan ember miatt, akin nagyon segítene. Ha van szuperlatívusza a tehetetlenségnek, márpedig van, idővel te is meg fogod ismerni ezt a keserves érzést, hát az a fölsőfok, amikor egy barátodon segítenél, de tehetetlen vagy. Ettől csak dührohamot kaphat az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Van, hogy tehetetlennek bizonyulunk kívánságainkkal, vágyainkkal vagy ösztöneinkkel szemben, és ez gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez az érzés végig fog kísérni életeden; olykor megfeledkezel róla, olykor rögeszmeként telepszik majd rád. Az élet mûvészetéhez az is hozzátartozik, hogy képesek legyünk legyûrni tehetetlenségünket egy szerelmi kapcsolatban, képesek legyünk kiegyenlíteni egy erőfölényen alapuló viszonyt vagy lerázni magunkról az elnyomottság érzését. Ez nem könnyû feladat, mert a tehetetlenség gyakran félelmet szül - a félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek, és aláássa egész viselkedésünket, az értelmünket, a józan eszünket. Marc Lévy
2. El sem tudod képzelni, milyen szörnyû látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése. (...) Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó ûr áll. Nicholas Sparks
3. Mindenkinek vannak problémái. Lehetetlen problémák. Aztán találkozunk valakivel, akinek nagyobb problémái vannak, mint nekünk, vagy legalábbis, nem tudják jól kezelni a problémáikat. Néha a gyengeségük ad erőt. Egyszerû trükk: ha segítesz valakin, magadon segítesz.
4. Az a tudat, hogy tehetetlen vagy: a végső megaláztatás. Néhányan folyton-folyvást érzik, félnek, védtelenek, és lassan-lassan kirekesztik magukat a világból. Az egyik meghunyászkodástól a másikig tovább élni, vagy úgy cselekedni, mintha sorsod ura lennél - vajon melyik a hiábavalóbb?
5. Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már? Müller Péter
6. Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hûtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tûrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Õk nem te vagy, igaz? Õk nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen ûrt. Senki, csak te.
7. Az életben az igazán gyenge emberek azok, akik képtelenek beismerni, hogy segítségre van szükségük. Képtelenek beismerni, hogy nem bírják tovább egyedül. Gyengék. Azzal, hogy segítséget fogadsz el, azt ismered be, hogy gyenge vagy és ebben megtalálod az erődet. A világ gyengéi azt gondolják, hogy mindent tökéletesen tudnak és ezt mások orra alá dörgölik.
8. Amikor egy számunkra fontos ember nincs biztonságban, akkor azt hisszük, hogy rajtunk kívül senki sem tudja megvédeni, megóvni a bajtól. És ha úgy alakul, hogy mégsem mi vagyunk azok, akire rábízzák a számunkra kedves ember védelmét, és tudjuk, hogy őt veszély fenyegeti, mi pedig kénytelenek vagyunk távol lenni tőle, na, itt kezdődik az a szörnyû szenvedés, amelynek elviselésére nem mindenki képes. Minden percben, minden másodpercben szörnyûbbnél szörnyûbb képek jelennek meg a képzeletünkben, majd beleőrülünk a bizonytalanságba, mert nincs lehetőségünk arra, hogy most rögtön, azonnal megtudjuk, minden rendben van-e, nem kell-e segíteni. Alekszandra Marinyina
9. Az empátia, együttérzés képessége tesz emberré. Vannak helyzetek, pillanatok, amikor ez végtelenül nehéznek, talán megoldhatatlannak tûnik, hiszen a kakofónia, a káosz, az önvédelem, fikcióink vagy vágyaink épp arra sarkallnak, hogy befogjuk a fülünket, ne nézzünk oda, ragaszkodjunk ahhoz, hogy saját nézőpontunk vagy projekciónk az egyedüli lehetséges valóság, mindegy, hogy közben mennyit rombolunk. Együttérzek azokkal, akiket a saját félelmeik tartanak így fogságban, miközben embertelennek is tartom őket. Fabricius Gábor
10. Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a mûmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz. Csernus Imre