El sem tudod képzelni, milyen szörnyû látni, ahogy a gyerekednek egyre romlik az állapota, és nincs semmi, amivel segíthetnél rajta. Fent ülsz az érzelmek hullámvasútján, egyszer Istenre haragszol, máskor úgy érzed, elárultak, megint máskor maga alá teper a teljes kudarc és pusztulás érzése. (...) Minden egyéb mögött ott dobol a végtelen kétségbeesés, és ettől valahogy kiüresedsz. Az öröm helyén egy tátongó ûr áll.

Kapcsolódó idézetek

1. Van érzés, amelyet az ember nem tud osztályozni, címkézni, amelyet nem tud elzárni lelke valamelyik fiókjába, mert sokkal nagyobb, hatalmasabb, dúsabb, mint az ember maga... van érzés, amely elborítja az embert, mint egy nagy távol-keleti árvíz, az ember fuldoklik benne és néha görcsösen megkapaszkodik régi élete valamelyik roncsában... Nemcsak a boldogtalanság, a nagy boldogság is hajótörés... Hevesi András
2. Ez az igazi borzalom, ez a legszörnyûbb érzés a földön: a tudat, hogy a világ a gyermeked elpusztítására tör, te pedig nem tehetsz érte semmit. Nincs ennél rosszabb. Semmi. Matt Ruff
3. Olyan érzésem van, hogy ott állsz egy óriáskerék előtt, lent a földön, és elképzeled, hogy föntről majd szépnek látszik minden, s mennyire mámorító lehet ott a szélben szédülve lebegni. Jól gondolod. Amíg nem próbálod meg, soha nem fogod megtudni, hogy milyen, és csak vágyakozol rá, keserûséggel a szívedben. Ülj föl, próbáld ki, nem haragszom. Csak annyit tudj, hogy mindig várni foglak. Fodor Sándor
4. A gyerekek szétrombolnak mindent, amit addig gondoltál. Korábbi felfogásodat, komplett világképed. Jobb, ha elfogadod és hátralépsz. Aztán elmennek. És mindig hiányozni fognak. Winkler Nóra
5. Úgy tûnik, az emberek fel sem fogják, mennyire megrázó azt látni, hogy mindenki lépten-nyomon jobban törődik a saját átmeneti boldogságával, mint mások életével. Nem tudok jobb szót, mint hogy ez legbelül összetör.
6. Ha gyereked van, az olyan, mintha beülnél a távlatjárgányba. A dolgok, amelyek addig fontosak voltak, amiknek jelentőségük volt, szerényen térdre ereszkednek és bocsánatkérőn kicsoszognak az ajtón, elismerve az újonnan érkezettek csodás felsőbbrendûségét.
7. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
8. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
9. Képzeljen el egy olyan hajót, amely horgonyvesztetten sodródik a nyílt tengeren. Ki van szolgáltatva a szélnek és az áramlatoknak, nem képes megállni. Ha viharba kerül, a helyzet még rosszabb: az egyre erősödő és egyre nagyobb hullámok könnyen ijesztő, fenyegető, ismeretlen vidékekre sodorják. Ugyanígy vagyunk az érzelmi viharokkal: a szorongás hulláma gyorsan rémítő "helyekre" sodorhat minket - oda, ahol az anyagi csőd, a betegség, a magány, a kudarcok és a halál bekövetkezése teljesen nyilvánvalónak tûnik. Szondy Máté
10. Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna, mintha megállt volna a szíved. Olyan, mint az álom, amiben zuhansz a semmibe, és hiába próbálsz felébredni, mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nem bízol többé semmiben, senki sem az, akinek mondja magát, az életed örökre megváltozik, és az egyetlen dolog, amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem tudja így összetörni a szíved.