Te mindent megtettél, de... egyvalamit mégsem. Egyetlen régi vágyamat nem tudtad, vagy nem akartad teljesíteni. Sosem mondtad őszintén azt, hogy szeretsz engem. Te azt hiszed, igen, de nem, nem és nem! Nem elég hangosan! Nem elég erővel. Nem elég őszintén... úgy, hogy az én beteg lelkem gyógyuljon általa. Nem mondtad nekem, Apa. Nem mondtad... és félek attól, hogy talán már sosem fogod... beszélgetünk, de igazán mégsem. Pedig nagy szükségem lenne, lett volna rád.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! (...) Ne szeressél! Nem úgy értem... persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
2. Általában mindig utáltam azt mondani: "Bocsásson meg, papa, többé nem teszem" - de nem azért, mert nem lettem volna képes rá, hanem ellenkezőleg, talán éppen azért, mert túlságosan is képes voltam rá; de még mennyire! Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Az apa és lánya közti természetes kapcsolat, a kötődés köztünk sosem volt. Azért, mert nem szerettük egymást? Én azt hittem, szeretlek. Akárhányszor bajba kerültél, én ott voltam. Jöttem, megpróbáltalak megvédeni. Segíteni. Ha ez nem szeretet, akkor nem tudom, mi az. De te folyton ellöktél magadtól, ellöktél. Most pedig itt tartunk.
4. Azt akarod mondani, te törekedtél, próbáltál, közeledtél hozzám, de csak azt mondod, bármit tennél, nekem úgysem lenne elég. Azt akarjuk mondani, együtt még ez az egész jóvátehető, de végül azt mondjuk, elég volt, a szerelem magában nem elég. Áfra János
5. Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. Rúzsa Magdolna
6. Anya, mondd el, miért nem hívtál? Anya, rossz, hogy kitagadtál. Tudod, felnőttem már, és a szívem még fáj, nem kellesz, már így jó. Children of Distance
7. Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry
8. Ki kell mutatnom, hogy mit érzek. De te pontosan tudtad eddig is. Csak úgy tettél, mintha nem létezne. Úgy tettél, mintha nem tudnád, hogy felemészt a szerelem minden egyes nap. Mindig azt sulykolod belém, hogy te csak a barátom vagy. Mintha köztünk nem lehetne semmi más, mint barátság. Mintha nem történhetne köztünk semmi.
9. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van. Heaven Street Seven
10. Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te... csakis te. Nora Roberts