Te vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesujtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád.

Kapcsolódó idézetek

1. Örvény voltál, a mélybe húztál, megtartottál és összezúztál.
2. A pokolban azzá válsz, amitől a legjobban félsz. A mennyekben az lehetsz, amit a leginkább szeretnél. Michael John Moorcock
3. Ember vagy; majd por lészesz; valahány napot éltél, Annyival indultál a temetődre közelb. Baróti Szabó Dávid
4. Kopáran állsz, te vagy a kő, vés-váj, farag, farag az idő, a nappal és a súlyos éj, a szenvedés, a szenvedély. Keszei István
5. Az istenek, a mennyország és a pokol mind benned lakozik.
6. Van az az egyik, aki Te vagy. És ott van az a másik, Ki saját magadnak láttat téged mások szemével, Õ az, aki meghal éjjel, és reggel veled ébred.
7. Ha az ördöggel cimborálsz, a pokolban ébredsz.
8. Én én vagyok, te te vagy, és a kettő közötti szakadékban ott van minden menny és pokol. David Herbert Richards Lawrence
9. Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.
10. Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted ez a mindennapos föltámadás, már megtudod, nem él sok-sok szeretted, ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás, (...) és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat, magadra öltöd csöndesen a bánat bilincseit, s viszed a végzetet. Kosztolányi Dezső