Kopáran állsz, te vagy a kő, vés-váj, farag, farag az idő, a nappal és a súlyos éj, a szenvedés, a szenvedély.

Kapcsolódó idézetek

1. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
2. Az idő az építész, a nép a kőmûves. Victor Hugo
3. Te vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesujtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád. Kosztolányi Dezső
4. A munka arra kényszerít, hogy elfogadd, magadévá tedd a világot. Aki szánt, kövekbe ütközik, esőtől retteg, vagy esőt kíván, és ezáltal benne él a világban, tágul és világosodik. Minden egyes lépte visszhangot kelt. Antoine de Saint-Exupéry
5. Olyan vagy, mint egy kő a pottyantósban, egyszerre büdös és kemény. Mo Yan
6. Az ember belemászik bizonyos dolgokba, és aztán nem tud kimászni belőlük. Az ember színlel... nap mint nap színlel. És aztán belefárad. Agatha Christie
7. Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását.
8. Ott állsz a Vihar Dobbanatlan Szívében. Állsz. Állsz és mozgatsz. Fodor Ákos
9. Építs a nap alatt jégből szobrokat, megtudod, mennyit ad a fájón múló pillanat.
10. Vihar szárnyán repül a gyors idő, terhe súlyos, akár egy malomkő. Röpít magával fájó, nagy gondokat, szabad mégis, mint a gondolat. Lord