Természetes információéhünkben vajon észrevesszük-e, mit nézünk nap mint nap, főként étkezéseink közepette? Szörnyethalt, meggyilkolt, felrobbant, megfulladt, agyonütött, szétroncsolt, szitává lőtt felebarátaink ránk nem tartozóan személyes tetemeit bámulva falatozunk. Már nem is érezzük, hogy leskelődünk, illetéktelenek vagyunk. Mûkedvelő halottkémmé tettek bennünket. Na persze, mi nemigen ellenkeztünk. Csók a médiának.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál gyakran figyelmeztetés nélkül csap le. Lehetünk egészségesek, élvezhetünk finom ételeket a barátainkkal, miközben mégis az utolsó perceinket éljük. Hátrahagyjuk a barátainkat, félbevágott beszélgetésünket, megmaradt ételünket, befejezetlen terveinket. Matthieu Ricard
2. Jóllehet az újságok és a tévécsatornák teletömik a fejünket gyilkossággal, erőszakkal, vagy bármi mással, még mindig messze vannak a manapság legszokványosabb halálozási októl az Egyesült Államokban. A három leghétköznapibb halálok a táplálkozással függ össze. Szívbetegségek, rák és szélütés. És mégis az amerikaiakat jobban érdekli, hogy lelőhetik őket az utcán, mint hogy egészségesen étkezzenek. Kissé távol áll a valóságtól. Nyugodtan megengedhetünk magunknak egy pillanatnyi kacajt az amerikaiak kárára. Ha ezzel megvagyunk, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy nálunk sem sokkal jobb a helyzet.
3. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
4. Körülvesz minket a halál. Ott van a hírekben, a regényekben, a videójátékokban és ott a szuperhősös képregényekben, ahol akár vissza is fordíthatják havi rendszerességgel, ha úgy tartja kedvük. Ott van az egész internetet átszövő, megtörtént bûnügyeket feldolgozó podcastekben. Ott van a gyermekmondókákban, a meggyilkolt, gyönyörû nőkről szóló mozifilmekben. A felvételeket azonban megszerkesztik, az újságíró levágott fejét kitakarják, a régi dalok szavait kilúgozzák a modern ifjúság számára. Hallunk emberekről, akik halálra égtek a lakásukban, a tenger felett eltûnő repülőgépekről, gyalogosokat elgázoló kamionokról, de az egészet nagyon nehéz felfogni. A valóság és a képzelet összemosódik, háttérzajjá válik. A halál ott van mindenhol, de elfátyolozva vagy fikcióként. A holttestek eltûnnek, akárcsak a videójátékokban. Hayley Campbell
5. Az ölésszakértők a legősibb ösztöneinknél - s persze az orrunknál - fogva vezetnek bennünket. Egyéb zsigereinket politikusok, marketingesek ingerlik, cinkosságban a médiával, ugyancsak vagyondúsítás céljából. Mi pedig készséggel hülyülünk, barmosodunk nekik. Bármit feláldozunk, csak ne kelljen használni az agyunkat. A mai emberben halálfélelmet kelt az önálló gondolkodás. Akkor érezzük magunkat komfortosan, ha mások közlik velünk saját véleményünket. Vavyan Fable
6. Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a popsztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak. Jim Morrison
7. Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bûnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon.
8. A halál rendszeresen megjelenik a filmekben, a tévésorozatokban vagy a híradóban, ám ezek a képek nem tûnnek valóságosnak számunkra. Elménkben hatalmas szakadék tátong a halottakról készülő kitalált történetek és a halállal szembesülő hús-vér emberek között. A mindennapokban többnyire azzal a tudattal élünk, hogy mindig lesz holnap.
9. Ha az étel nem is, az élet odaégett. Odakozmáltunk - talán már mindegy, mi miatt, mivégett. Szilágyi Domokos
10. A halál az új ételkülönlegesség; szeretünk olvasni róla anélkül, hogy magunk is belekóstolnánk. Joanne Harris