Ugrás a tartalomra
Természetesen a bevándorlók döntő többsége nem azért jön az Egyesült Államokba - vagy ami azt illeti, Európába -, hogy a közösség terhe legyen. A gazdasági adatok azonban egyértelmûek: a jóléti intézkedések arra ösztönzik az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak. Jó szándékúnak tûnhet olyan körülményeket teremteni, amelyek között a szegény menekültek korlátlan hozzáférést kapnak a nyugati stílusú szociális védőhálók minden előnyéhez, mégis, a gazdasági jóléten túlmutató okok miatt sokkal jobb és konstruktívabb önfenntartásra ösztökélni az embereket.
Kapcsolódó idézetek
-
A menekülteknek eszük ágában sem lenne az életüket kockáztatni, ha boldogulnának ott, ahol élnek. A mélyszegénységből kitörni igyekvő migránsok nem szállnának fel a hajókra, ha otthon vagy a szomszédos országokban el tudnák tartani magukat és a gyerekeiket. Senki nem pocsékolná embercsempészekre az élete során megspórolt pénzét, ha legálisan jelentkezhetne letelepedési programokra egy biztonságos országban. Amíg ezeket a problémákat nem oldjuk meg, az emberek továbbra is megpróbálnak majd átkelni a tengeren, és veszélybe sodorják az életüket, hogy méltó körülmények között élhessenek.
-
A gazdag és a szegény országok közötti fizetési szakadék fő oka nem az egyének közötti teljesítménykülönbség, hanem a bevándorlás szabályozása. Ha a migráció szabad volna, akkor a gazdag országokban a legtöbb dolgozót fel lehetne váltani, és fel is váltanák a szegény országokból érkező alkalmazottakkal. Tehát a béreket nagymértékben a politika határozza meg.
Ha-Joon Chang
-
Egy olyan, mindenkire kiterjedő rendszer, amelynek alapja a nagylelkûség, támaszai pedig a különböző jóléti támogatások, kétségtelenül vonzó lehet egyesek számára, de erkölcsi kockázatot jelent a társadalom egészére nézve. Ahogy a jóléti programokon keresztül kapott juttatások egyre bőkezûbbé válnak, úgy ösztönöznek egyre több polgárt arra, hogy a korábban hagyományosan erős munkamoráljukat feladva inkább az államra hagyatkozzanak. Vagy csaljanak.
-
A járvány "demokratikus", abban az értelemben, hogy a vírus nem válogat az áldozatokban: kortól és fizikai állapottól függetlenül bárki a célpontja lehet. Keveseket öl meg, de mindenkit megrettent, noha a jómódúak sokkal jobban meg tudják szervezni a védekezésüket. A betegeket, a szegényeket, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókat és az idősebbeket a járvány jobban sújtja. Többek között azokat az orvosokat, nővéreket és tanítókat, akik munkáját a társadalom kevésbé ismeri el. Mindazok, akik az átlagnál amúgy is védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak, a járvány végén még rosszabb helyzetbe kerülnek. Õket sújtják leginkább a járvány gazdasági hatásai, amelyek széles skálán mozoghatnak a munkanélküliségtől az éhezésig. Az állami újraelosztási politika változásaiban mérhető ilyenkor a társadalmi szolidaritás. Ilyenkor derül ki, hogy az adott közösség számára mit ér egy ember élete.
Bozóki András
-
A diktátorok elsődleges célja, hogy hatalomban maradjanak, mi pedig segítjük őket ennek megvalósításában, ha a már eleve szenvedések közepette tengődő alattvalóikat büntetjük és hagyjuk, hogy az elnyomók megmentőként állítsák be magukat. Ha egy kormányra nem katonai eszközökkel akarunk nyomást gyakorolni, akkor a gazdasági szankcióknak az utazásra, a külföldi bankszámlákra és a döntéshozó kormánytisztviselők más kiváltságaira kellene összpontosulniuk, nem pedig az elnyomott lakosság életfeltételeit meghatározó gazdaság tönkretételére.
Jimmy Carter
-
A migráció természetes a mai világban, hiszen a gazdagok és a szegények között óriási szakadék tátong. Az teszi a letelepült lakosság számára különösen ijesztővé e jelenséget, hogy visszafordíthatatlannak tûnik. Noha a legtöbb menekült előbb vagy utóbb szeretne visszatérni a hazájába.
Nick Thorpe
-
Mondjon bárki bármit, a vállalkozók nem "munkahelyteremtők". Õk igazából nem akarnak még több alkalmazottat. Csak azért vesznek fel embereket, mert muszáj.
Martin Ford
-
A világ társadalmában a gazdasági érdek a hajtóerő, ezért az egyszerû tények is hajuknál fogva előráncigáltnak, sőt gyerekesnek tûnnek. Tönkretesszük a földet az életmódunkkal, ezzel a ténnyel mindennap szembesülünk, mégis alig teszünk ellene, mintha semmibe vennénk azokat, akik utánunk jönnek. Alig teszünk ellene valamit, és ennek kétségtelenül az az oka, hogy túl jó dolgunk van, és akik jól elvannak, azok nem igazán hajlandók csatába indulni a világ megváltoztatásáért. Ezt nagyon jól tudják azok, akik a létünk irányítására törnek, a nagyvállalatok, meg a kereskedelmi láncok láthatatlan tulajdonosai, vagy akárkik legyenek is. Céljuk egész egyszerûen a jelenlegi helyzet - vagy ha úgy tetszik: az abszurditás törvényének - konzerválása.
Jón Kalman Stefánsson
-
Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet.
Kemenesi Gábor
-
A társadalmi béke és a szomszédokkal, nemzetiségekkel kapcsolatos türelem jobbára belső elégedettség, prosperitás kérdése. A nyugati demokráciákban inkább azért tûnik ez megnyugtatóbbnak, mert ott az egzisztenciális feltételek a társadalmon belül kiegyensúlyozottabbak, napi gondok nem terelik a képzeletet rögtön szélsőséges víziók felé. Az, hogy környékünkön egy-egy számottevő támogatottságú politikai erő lépten-nyomon tiltásokban, kirekesztésben, megtorlásban fogalmazza meg az ideológiáját, a maga teljes komorságával jelzi, hogy sérelem él az emberekben. Ilyen körülmények között a demokrácia fogalma képtelen teljes jogon beleágyazódni egy ádáz módon megosztott társadalom gondolkodásába.
Bodor Ádám