Tetszhalott ha fölriad koporsójában s üvölt bár maga sem hiszi hogy hallják

Kapcsolódó idézetek

1. A kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre. Gárdonyi Géza
2. A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. Biblia
3. Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát. Heinrich Heine
4. Amikor az ember a halállal szembesül, és elhiszi, hogy létezik, az maga a téboly.
5. Tört, szaggatott dallamok közt keserû fohász tétováz. Kányádi Sándor
6. Kiábrándult ember az, aki ha megérzi a virágok illatát, rögtön körülnéz, hol a koporsó. Henry Louis Mencken
7. A világûrben senki sem hallja a kiáltásodat! Frank Schätzing
8. Magában gyászol, aki igazán gyászol. Tar Károly
9. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhoz szorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszendő. Fodor Ákos
10. Távoli, idegen országban halt meg, és sírja fölött idegen tenger mormol imát. Lucy Maud Montgomery