Tíz ujjal, körömmel, kézfejjel, tenyérrel, tûvel és ollóval dolgozik egyenesen a ruhán. Néha térdre esik a mûve előtt és átkarolja, nem azért, hogy hódoljon előtte, hanem hogy megzabolázza a makrancos tüllt. A test szenvedélyes alázata az imádott munka előtt!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem a testeket, és olyan szépen akarom megfesteni, ahogyan csak tőlem telik. Érdekel, mit tudok kihozni egy figurából, hogy milyen jól tudom megcsinálni, hogy mennyire tudom megközelíteni a tökéletest. (...) Ugyanakkor a mûvész nagyon nagy élvezetet lelhet egy olyan alakban is, ami a kortárs mérce szerint esetleg tökéletlen. Boris Vallejo
2. Mozdul a rontó két keze, két tenyerembe fészkel a tíz hízelgő ujja, mozdul a szép feje is, belebiccen a vállam gödrébe, szelíden a kulcscsontomra. Hûvös a homloka, hûvös a tíz ujja, mintha a testének minden melege visszahúzódott volna a bőréből. Szilvási Lajos
3. Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betûket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén. Krúdy Gyula
4. A matematikus munkája csöppet sem élettelen és unalmas; ez a folyamat a kutató számára küzdelmekkel teli, mélyen személyes tapasztalat, akár egy mûalkotás elkészítése. Szenvedélyes elkötelezettség kell hozzá, hisz az embernek nem csak az ismeretlennel, de önmagával is meg kell küzdenie. S a végén felfedezett eredmény valóban szinte úgy szívódik az ember bőrébe, mint a tetováláskor használt tinta. Edward Frenkel
5. A mûvészet természeténél fogva valami olyat próbál megragadni, ami megragadhatatlan. Az ember minden mûalkotással eszközt teremt, hogy kifejezzen valamit, egyetlen dolgot, amiről a mûvészet eredetileg szól. Veres Attila
6. A szegény, büszke mûvészlélek, megáldva a teremtés hatalmával, nem viseli-e az egoizmus könnyen sebző fegyverét? A gondolatok hatalmas áradata kavarog körülötte, mely magába nyel mindent, még a kedvesét is, kinek vele kellene úsznia. Ugyan melyik bókoláshoz szokott nő hinne ilyen ember szerelmében? Melyik futna utána? Az ilyen férfi nem ér rá mindazt a sok évődő majomkodást elkövetni, ami olyan kedves az asszonyoknak és amivel az agyafúrtabb s felületesebben érző ember győzelmet arat. Munkára amúgy is kevés idejét hogyan vesztegetné el azzal, hogy önmagát kicsinyítse, cicomásan udvarolva? Honoré de Balzac
7. A nagy rutin - nagy veszedelem. Mint gyümölcs a mélyhûtőben, az igazi írói szenvedély is elveszti ízét, illatát, zamatát a rutin fagyasztó hőfokán. Az ember keze rájár bizonyos sablonokra, amelyek hovatovább erősebbek a kéznél, mely az írótollat vezeti.
8. Van egy kéz... ami szatyrokat cipel, fakanalat fog, mos, tereget, kertet rendez... tele van erővel. De ugyanaz a kéz melegséget áraszt, ha hátamhoz ér, simogat, átölel. Árad a melegség, átjár. Mert van ilyen kéz. A te kezed. Csitáry-Hock Tamás
9. Az író küszködik, vívódik befelé, magával s az egész világgal, szavakat ejt az íróasztala alá és négykézláb kapargatja újból össze, fúr, farag, talán a haját is kitépi melléje - ez a mûhely titka.
10. Csodálni kell a nőket: ha nem is mindig az alkotást és az eredményt, legalább is a szándékot, mellyel alkotnak. Ha egy közepes mûvész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan mûgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden mûvész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust. Nagy mûvészek a nők; sajnos, mûvük romlandó. Márai Sándor