- Tudja, kire emlékeztet engem, Poirot? - Nem tudom, mon ami. - Arra a cirkuszi zsonglőrre, aki tarka labdákat dobál. És egyszerre valamennyi labdája a levegőben van. - A tarka labdák ez esetben az én tarkabarka hazugságaim? - Nagyjából. - És egy szép napon, úgy gondolja, egyszer csak valamennyi labda a földre pottyan? - Örökre nem maradhatnak a levegőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ. Agatha Christie
2. Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét. James Patterson
3. A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos
4. Az embernek szabad akarata nincsen. (...) Az ember csak labda. Ismeretlen erők játszanak mivelünk. Arra forgunk, amerre azok akarják! Gárdonyi Géza
5. Az élet játéka a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal. Florence Scovel Shinn
6. Tudod, miben hiszek? A sült galambban. (...) Én úgy érzem, hogy egész életemben rohangálok, ugrálok a levegőben, mindig tátva van a szám, és vagy belerepül, vagy nem. De talán belerepül.
7. Amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyûrûk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog.
8. A mesék szép lassan elfogynak már, S a sárgult lapok mind kihullnak sorra. Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll, Nem is gondol a távolra! De a csillagképeket Akkor ki érinti meg? Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg, Ó, már a galambok se repülnek. Mi van, már a galambok se repülnek? (...) Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? Zorán
9. A múlt felidézésével próbálkozni olyan, mintha a létezés jelentését akarnánk megragadni. Mindkettőtől kosárlabdát markolászó kisbabának érzi magát az ember: folyton lecsúszik róla a tenyere. Joszif Brodszkij
10. Mind ugyanúgy rázkódunk kilenc hónapon át a skatulyában, és utána pörögni kezd a kocka. Vannak, akik csupa hetest dobnak, és sajnos vannak, akiknek csak kettes jön ki. A világ már csak ilyen. Stephen King