Tudod, mily szürkén, oktalanul, merészen jön a halál a különös órán, be nem jelentve, el nem tervezve, mint a túl kedélyes vendég, kinek ágyadat adtad?

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor eljön a halál, mindig bejelentés nélkül érkezik, mindig kegyetlen és vérszomjas. Értelmetlen és abszurd.
2. Fura; mindig azt képzeljük, az ember ágyban hal meg, szerettei körében. Ehelyett inkább úgy történik, hogy az utolsó, felzaklató találkozás, a hirtelen rádöbbenés, a lassított mozgású rettenet ingaként együtt leng a mögöttünk felkelő nappal, bármennyire igyekszünk is, hogy lehagyjuk őket. Joanne Harris
3. Bármelyik pillanatban szörnyû váratlansággal elragadhat a halál. Anton Pavlovics Csehov
4. A halál gyakran figyelmeztetés nélkül csap le. Lehetünk egészségesek, élvezhetünk finom ételeket a barátainkkal, miközben mégis az utolsó perceinket éljük. Hátrahagyjuk a barátainkat, félbevágott beszélgetésünket, megmaradt ételünket, befejezetlen terveinket. Matthieu Ricard
5. A halál biztos, csak az órája bizonytalan.
6. A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat mûve. És nem ismer kegyelmet.
7. Amikor lefekszel, elalszol, akkor az egy kicsi halál. Nem tudod, hogy felébredsz-e másnap, és ha igen, akkor éppen mi következik. Csányi Vilmos
8. A halál furcsa, nehezen értelmezhető dolgokat vált ki a szerető lelkekből. Fredrik Backman
9. Képzeld el, hogy este, lefekvéskor, a halál odaül az ágyad szélére, és azt mondja, eljött érted. Vajon lelkesen megfogod-e a kezét, ha hív, és örülsz-e neki, hogy megment mindentől, amiben élsz? Szívesen elmennél vele? Ha igen, ez azt jelenti, hogy nincs túl nagy életkedved. Vagy alkudozni kezdesz (...), hogy mit tehetnél még egy kis extra időért? Felajánlanád, hogy sakkozzatok, birkózzatok vagy szkanderezzetek, és ha nyersz, akkor még élhetsz tíz évet? Mennyire erős érveket tudnál felhozni, hogy meggyőzd a halált, tíz év múlva jöjjön vissza érted? Ha gyorsan lejátszod a fejedben, hogyan viselkednél a halállal, az jó mércéje az életkedvednek. Feldmár András
10. Mennyien rabolták szét az életedet úgy, hogy közben észre sem vetted, mit vesztesz; mennyit vitt el belőle a hiábavaló fájdalom, az oktalan örvendezés, a kapzsi vágy, a negédes fecsegés; mily csekély rész maradt neked a tiedből? Felfogod már, hogy időnap előtt halsz meg? Lucius Annaeus Seneca