Tudod, szivem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kapcsolódó idézetek

1. Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései. Moldova György
2. Ne engedd, hogy a szemem elfelejtsen Téged, vegye körül lelkemet halk bizalmas fényed. Salamon Ernő
3. Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tûnik. (...) Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk. Paulo Coelho
4. Imádj! Bálványozz! Istened legyek S más istenektől a szived ne féljen! Légy büszke rám és arra, hogy szeretsz. Nézz a világba gőgösen, kevélyen! Heltai Jenő
5. Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen. Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem. Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen. Úgy engedj el, hited ne lássam térden, s mindig a hősöm leszel. Janicsák Veca
6. Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet, és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram. Szent István
7. Tárd ki a szíved, és hallgasd meg, mit súg. Kövesd az álmaidat, mert csak az tanúsíthatja az Isten dicsőségét, aki nem szégyenkezik önmaga előtt. Paulo Coelho
8. Feledd a hûtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország. Pilinszky János
9. Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engem csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm. Szabédi László
10. Ne szánj, könnyeid el ne sírd, ne marasztald a lelkemet; élőhalottként vert e szív, gyász nélkül múljon el e test. Emily Bronte