Tudom, hogy minden gyerek életében eljön a pillanat, mikor belátja, hogy az apja nem szuperhős. Nem vagyok ostoba. Csak annyira szeretném, ha ez a pillanat minél később következne be!

Kapcsolódó idézetek

1. Egy nap mindannyian rájövünk, hogy nem maradunk örökké gyerekek, és felnövünk. Te csak kicsivel később jutottál el ebbe a pillanatba, mint a legtöbben. Maggie Stiefvater
2. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor már nem a szüleink gyerekei vagyunk, hanem a gyerekeink szülei. William Landay
3. Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
4. Minden lány életében eljön a pillanat, mikor rájön, hogy az anyja sokkal rosszabb, mint ő maga.
5. Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
6. Nem kell tökéletes apának lenned, apa. De az apukámnak kell lenned. Fredrik Backman
7. A felnőtté válás egyik legfontosabb állomása az, amikor az ember ránéz a szüleire, és azt mondja, hogy ők is halandó, törékeny, tökéletlen emberek, nem azok a szuperhősök, nem azok az illúziókkal teleaggatott lények, akiknek gondolta őket. D. Tóth Kriszta
8. Minden szülő életében eljön a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy már nem ismeri a gyerekét. Rosamund Lupton
9. Amíg az ember kicsi, az apját halhatatlannak hiszi, de eljön a nap, amikor rájön, hogy ez nem így van. Az élet nem viccel, még a legerősebbnek is megtalálja a gyönge pontját!
10. Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt. Harlan Coben