Üdvére a mindenségnek Köszöntőm a lényeket, Áldás, mint az eső hulljon, Óvjon minden életet! Akár nagy, vagy legyen kicsiny, Hatalmas, vagy gyenge lény, Békessége, biztonsága legyen, Azt kívánom én!

Kapcsolódó idézetek

1. Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen! Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó!
2. Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.
3. Hadd kívánjak boldogságot! Igazságot és jóságot! Hétköznapi bölcsességet! Minden rossz itt érjen véget! Aranyosi Ervin
4. Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre, Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek. Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerûlje Érdemmel teljes s gondviselő kebelét, És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny Föld kerekségének Istene és Nagy Ura; Vígság és örömök legyenek követői ezeknek Melyek a Boldogság eszközi és mivei. Vörösmarty Mihály
5. Születésed napján azt kívánom néked: éltessen az Isten sok-sok évig téged! Óvjon minden bajtól, áldja minden lépted, adjon minden jókat, erőt, egészséget!
6. Könyörgök Hozzád, segíts hûségeddel, mindennapi mosolyod add meg nékem. Gyengéd karod fejem alól ne vedd el, engedj minden napon Tebenned élnem. Lakatos István (költő)
7. Drága Urunk, mindenható teremtőnk! Kegyességet kérünk ma, kevélységünk ellenére. Megbocsátásod, kételyeink ellenére. De legfőképp, Urunk, szeretetedet kérjük, hogy átsegíts e sötét időkön, hogy szembenézhessünk a jövővel szent akaratod szerint, bátorsággal és elfogadó, nyitott szívvel. Ámen!
8. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.
9. Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba. Örkény István
10. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Reményik Sándor