Ugrás a tartalomra
Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. Ez olyan, mint amikor az ember kiüríti a zsebeit a földre, és nem igazán érdekli, hova esnek a tárgyak, mintha nem érdekelné, hogy az esőcseppek szétloccsannak, ha földet érnek, hogy ami a padlóra esik, széthullik, hogy az emberek átkozzák a napot, amikor a cseppek kopogni mernek az ajtóikon. Esőcsepp vagyok.
-
Üdvére a mindenségnek
Köszöntőm a lényeket,
Áldás, mint az eső hulljon,
Óvjon minden életet!
Akár nagy, vagy legyen kicsiny,
Hatalmas, vagy gyenge lény,
Békessége, biztonsága legyen,
Azt kívánom én!
-
Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.
Csitáry-Hock Tamás
-
Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként,
Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként,
Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára,
És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára,
Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed,
Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
-
Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.
Zorán
-
Újabban, ahogy közeledem a hatvanhoz, kíváncsibb vagyok a világra. Ami mellett korábban, negyven-ötven évesen közömbösen elmentem, most alaposan megnézem. Reggel először az ablakhoz lépek és kipillantok a világra, megvan-e még? Esik, fúj, ködlenek a hegyek, vagy süt a nap? Ezek az időjárási események jelentik az emberiség életében az állandóságot. Bármi történik is a helyi, vagy földrésznyi politikában, az eső megered, a köd leszáll, s ha éppen úgy tartja kedve Nap-istennek, ránk ragyog.
Bertha Bulcsu
-
Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.
Clive Staples Lewis
-
Gyûlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan, nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én!
Hajnal Anna
-
Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
-
Köszönet neked kortalanság évszakába
feledkezett élethosszú késő délutánom
köszönöm a folyókra néző ablakokat
köszönöm az igaz szerelmeket kiket
annak idején adtál és a csöndből
születő és váratlan szavakat melyek
felvezettek a tiszta napvilágra
anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám
köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért
és a hibákért amelyek csak enyéim voltak
(...)
köszönet nektek test és kéz és két szemem
köszönöm a látványokat és pillanatokat
melyeket nem látok már soha többé
csupán lelki szememmel ahol változatlanok.
William Stanley Merwin