Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Úgy távolodtál, mint néma angyal. Állok sírodnál: édeni béke. Földi emlékek lengnek fölötte, s a tiszta lélek ártatlan álma...

Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
🔮 Jövőkép 🤲 Elfogadás
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
  2. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
  3. Ó, állj meg itt, s gondolj rám, idegen! Voltam én is, mint te, oly eleven. S leszel te is halott, mint én vagyok. Készülj: vár rád a sír s az angyalok.
  4. Te állandó vagy bennem e mozgó zûrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. Radnóti Miklós
  5. Nyugodjatok lenn békében! Találkozunk fenn az égben! A szelíd emlékezet virrasszon álmaitok felett!
  6. Szép volt, mint a hajnal. Róla még a rágalom sem szólt. Lelke mint a hattyú tolla, oly fehér, oly tiszta volt. Tán azért szállt olyan messze hagyva gyászt, s fájdalmat itt, Nehogy a föld beszennyezze lelkének szép álmait.
  7. Olyan közel hozzá, olyan messze tőle, Én e sivár földön, ő a temetőbe`, Én e süket zajban, ő az örök csendben, Én siralom völgyén, ő csillagos mennyben. Fülöp Áron
  8. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
  9. A béke olyan, mint a szivárvány, a földön nyugszik, de íve vége a mennybe vész. Az égbolt fényében fürdik, könnyek és felhők között ível a magasba, de az örök Nap sugara tükröződik benne (...). Az ilyen béke (...) a lélek mosolya, a halhatatlan, távoli fény végtelen áradása.
  10. Álmoktól ébren álltunk a fényben, nem volt már éj, s nem voltak nappalok. Testedhez bújtam, és súgtam, mint égi angyalod, ha meghal az érzés, majd én is meghalok.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat