Olyan közel hozzá, olyan messze tőle, Én e sivár földön, ő a temetőbe`, Én e süket zajban, ő az örök csendben, Én siralom völgyén, ő csillagos mennyben.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi nekem ez a föld? Temető. Mi nekem az égbolt? Szemfedő. Mi nekem az élet? Siralom, Benne árvaságom Siratom. Fülöp Áron
2. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály
3. Nézlek téged, Szemedben A mély bőség. Ami felettünk van, Az ugyanaz az ég. Ha nem lennél, én eltévednék, A földet az égbe, Az eget a földbe, Mélyre temetném. Hajnalom éjjelén Újra rád találnék.
4. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
5. Úgy távolodtál, mint néma angyal. Állok sírodnál: édeni béke. Földi emlékek lengnek fölötte, s a tiszta lélek ártatlan álma... Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
6. Szivárvány, vagy valami más, egy fájdalmas szívdobbanás, fény az éjjeli sötétben, vágy a szerelem ölében, te vagy nekem. John Cure
7. Egyszer a sivatagban voltam a semmi közepén, az isten háta mögött. Csak én, a homok és a csend; de ha tudod, mit kell hallanod, akkor nincs csend, olyan zenét hallottam, amilyet még soha a csendben.
8. Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Tóth Árpád
9. Mint az éjhez a setétség, Temetőhöz sírhalom, Úgy hozzánőtt szívemhez a Szomorúság, fájdalom!... Szép Ernő
10. Hadd legyen sírban csend, Reménynek hely ott fent, S addig a part mentén Hadd legyünk ő és én. Zorán