Vajon mi a kínzóbb: a sosem-tapasztalt jó iránti kielégíthetetlen kíváncsiság, vagy a már tapasztalt jó elvesztése és nosztalgiája? Ki szenved jobban: aki magasra jutott és lezuhant, vagy aki egy életen át sóvárgott a magasba és még a félemeletig sem jutott el?

Kapcsolódó idézetek

1. Akinek magasba tör a lelke, az hullhat alá a legkeservesebben, s aki a legnagyobb örömet érzi, azt a leggyötrelmesebb szenvedés sem kerüli el. Lucy Maud Montgomery
2. Ki az, akit nem fogott el hirtelen valami fájó érzés, amikor újra átélt hajdanvolt élményeket, vagy újra hatalmába kerítette egy régi szenvedély? Ezt már megtettem valamikor... Agatha Christie
3. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung
4. Akik sosem ismerték a kölcsönös boldog szerelem mély bensőségét és szoros együvé tartozását, azok a legjobbat mulasztották el, amit az élet adhat - érzik is ezt, ha nem tudatosan, hát öntudatlanul, s az ebből származó csalódottság irigységre, elnyomásra és kegyetlenségre teszi őket hajlamossá. Bertrand Russell
5. Az elképzelt jó mindig szürkének, unalmasnak, egyhangúnak tûnik, de az elképzelt rossz izgalmas, érdekes. Ám a megélt rossz valójában kiéget, tönkretesz, lehúz, bemocskol; a megélt jó ellenben felemel, kivirágoztatja szívedet, gazdagabbá tesz. Böjte Csaba
6. Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad, vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyû volna megőrülni? Jókai Mór
7. Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk? Charles Dickens
8. Jobban szerettem, ha irányítanak, jobban szerettem azzal áltatni magam, hogy csak szenvedő alanya vagyok az eseményeknek. Inkább nosztalgiáztam vagy álmodoztam. Azt sokkal könnyebb volt... Anna Gavalda
9. Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
10. Jobb, ha az ember sosem ismeri meg az igazi boldogságot, mint hogy utána élete végéig úgy kelljen élnie, hogy tudja, mit veszített.