Valaha régen igaz volt halálod. Szakadásig fájt az üszkösödött seb szívemen - de most árnyként bolyongok kettős halálunk holdjai között.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem. Szabó Magda
2. Keserû halál, hogy tőled el kellett örökre válnom. Hordom hát magamba rejtve égre nőtt, szikár magányom.
3. Szertemállott árnyak rég az éjben, s benned is hunyóban már a tûz. Soknak ültél, tudom, az ölében, ahogy most az én ölemben ülsz. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
4. Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak, és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak. Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam, mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan. Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold, most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt. Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve, én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.
5. Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. Kányádi Sándor
6. Ma éjjel az emlékeddel alszom vagy virrasztok, hisz` megtörtént már párszor, makacs fájdalommal kívánom a hajnalt, kérlek bocsáss meg nagyon hiányzol. Kovács Ákos
7. Mint régi kép, ha véletlen előkerül, emléked újra rám talált kegyetlenül. A sápadt fényben látom égő arcodat, megint úgy érzem, a szívem megszakad. Bródy János
8. Ahol egykor te voltál, most lyuk tátong, és valahogy folyton körbe-körbe járom nappal, s éjszaka belecsúszom. Pokolian hiányzol. Edna St. Vincent Millay
9. Fáj minden szó, Mint a kés az éj szívében. Még él az árny: Megpihent a lelkemen.
10. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula