Ugrás a tartalomra
Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.
Kapcsolódó idézetek
-
Sötéten, hallgatag
Bolyongjuk át a földi utakat;
Van fájó szívünk, könnyező szemünk,
És egymás mellett mégis elmegyünk
Sötéten, hallgatag...
Endrődi Sándor
-
A halál viszket. Szünet nélkül viszket; szakadatlanul bizsereg, finoman, alig hallhatóan kaparászik egy belső ajtón, a tudat felszíne alatt. Rejtve, álcázva, a legkülönfélébb tünetek formájában szivárog át, számtalan aggodalmunk, megpróbáltatásunk, konfliktusunk forrásaként.
Irvin David Yalom
-
Bárhogy élünk vagy halunk, a vége ugyanaz. Néma csönd. Minden álmunk, reményünk egy félbeszakadt mese visszhangja. De ha szerencsések vagyunk, a történetünk tovább él. A dalunk azok szívében szól tovább, akik emlékeznek, akik szerettek.
-
És sokszor átkarollak csendesen,
Szivdobbanásaid busan lesem
És mig a tündérek körüldalolnak,
Én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
Kosztolányi Dezső
-
Gondtól borítottan
Virrasztok egymagamban
Szomorú éjjelen -
Szívem sajdul, kiárad:
Óh, irgalom, bocsánat,
Uram, nekem!
Endrődi Sándor
-
A hallgatás egy fajtája: bámul az éjszaka, és álomba merül. Azt hiszem, ilyesféleképpen vagyunk a halállal... ámulva alszunk.
David Herbert Richards Lawrence
-
Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél.
-
Fáj a szivem: mondjam ki? Jaj,
hogy fáj Valakiért!
A teljes téli éjszakán
fenn volnék Valakiért.
Robert Burns
-
Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények.
Pilinszky János
-
Régi nóták kezdenek halkulni,
Régi álmok csöndesen fakulni,
Régi szemek tûnt napokba néznek:
Álom, álom, rossz álom az élet.
Juhász Gyula