Ugrás a tartalomra
Van egy ilyen szelíd nyári világ, málnaszörppel, aludttejjel, citromos vízzel. Aztán van egy másfajta, tûzvésszel, vérrel, kéjgyilkossággal. Valahol a két világ között élek, málnaszörpöt szopogatok, s közben várom a tûzoltókat vagy a detektíveket.
Kapcsolódó idézetek
-
Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyû lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd...
Rúzsa Magdolna
-
Ott van az a sok árnyék, különbség, kivétel. Mintha egy széttöredező világba születtem volna újjá, amely tüstént megváltoztatja a kérdéseit, mihelyt azt hiszem, hogy megtaláltam rájuk a válaszokat.
-
Két világban élek. Az egyik a könyvek világa.
-
Ilyen világban élünk. Abban bízunk, hogy a másik fél hibázik. Manipuláljuk egymást, kihasználjuk egymást. Időnként csak támaszkodunk a többire. Ez az emberiség meleg, mocskos közege.
-
Nem akarlak abba a hitbe ringatni, hogy nincs gonoszság a világon. Mert van. Ez a világ tele van érthetetlen, felfoghatatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen gonoszsággal. Meg erőszakkal, igazságtalansággal, kapzsisággal, vak dühvel. De tele van minden mással is. Apró pillanatokkal. Mint egy barátságos mosoly két idegen között. A szerelem első látásra. A hûség és a barátság. Valaki keze a tiedben egy vasárnap délután. Két testvér újraegyesülése. És vannak hősök is benne, akik felállnak, mikor senki más nem mer. Egy ötvenes fickó egy Saabban, aki beenged a sorba a csúcsforgalomban. Nyári éjszakák. Gyereknevetés. Sajttorta. Az egyetlen, amit eldönthetsz, hogy melyik oldalon akarsz állni.
Fredrik Backman
-
Létezik ám
ez a két világ-
az élők lakhelye, és a holtaké
két világ, ami,
bár érthetetlenül távol van egymástól,
szorosan összekapcsolódik
és ez gyönyörû, olyan gyönyörû,
hogy vigaszt ad
Jón Kalman Stefánsson
-
A tûzben az az érdekes, hogy alattomos - lopakodik, nyalakodik, aztán a válla fölött hátranéz, és kiröhög. És gyönyörû is, a rohadt életbe. Mint a naplemente, ahogy vörösbe borít mindent maga körül.
Jodi Lynn Picoult
-
Van olyan élet, amely teli van tûzzel, és van olyan, amelyben sok a hamu.
Csernus Imre
-
Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.
Bella István
-
Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.
Karinthy Frigyes