Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: "Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!" Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: "Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!"

Kapcsolódó idézetek

1. Élt egyszer egy Goldberg nevû ember, aki nem akart mást, csak gazdag lenni. Mindennap elment hát a zsinagógába, és imádkozott Istenhez, hogy megnyerje a lottófőnyereményt. Ez így ment napokon, heteken, hónapokon, éveken át, de Goldberg soha nem nyert. Végül elfogyott a türelme. Így szólt Istenhez: "Cserben hagytál." Isten megtörte a csendet, és dörgő hangon így válaszolt: "Goldberg, segítened kell. Vehetnél legalább egy szelvényt." Tina Seelig
2. Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!
3. - Kisasszonyom, milyen vidám a szíved! - Igen, uram, igaz. Szegény bolond, a gond elől kereket old.
4. Szeretnék egyszer látni egy kis öregasszonyt, aki összekuporgatja a pénzecskéjét, és elmegy a jósnőhöz. Rém izgatottan várja, mi a jövője, és a jósnő ezt mondja neki: "A holnap és az összes hátralévő napja olyan lesz, mint a mai nap: az órák unalmas sora. Nem vár magára sem új szenvedély, sem új gondolat, sem új utazás. És amikor meghal, teljesen elfelejtik. Ötven schillinget kérek!" Szeretném én azt látni!
5. Adjon az Isten jó szivet, S éljen vele békén a gazdag, Õ rendben van, s leghelyesebb, Amit tehet, az, hogyha hallgat. De aki, mint én, koldus, annak Türelmet, Ég, adj azt neki! Aki jól járt, a többinek Van mibe mit aprítani. Francois Villon
6. Volt egyszer egy falubolondja, aki, amikor egy tízcentes és egy ötcentes közötti választás lehetőségét nyújtották neki, habozás nélkül az ötcentest választotta, a nézők nagy mulatságára. Egyszer megkérdezte tőle valaki, hogy ennyi idő után hogy lehet olyan bolond, hogy még mindig az ötcentest választja. A falubolondja ezt felelte: "Szerinted, ha egyszer is a tízcentest választottam volna, adtak volna valaha is még egyszer esélyt nekem?" Daniel Dennett
7. Adjon a jó isten, Boldog ünnepeket! Mindenféle jókkal Lásson el titeket. Az öreg nagyapám Ily köszöntőt hagyott, Örvendjetek vígan, Jézus feltámadott. Öröm ez tinéktek, Énnekem és másnak, De én is örülök A hímes tojásnak. Adjanak hát nékem Néhány piros tojást, Hogy jó kedvvel menjek Az utamra tovább.
8. Mondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják, mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja őket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják a gazdag embert. Nyilván azért, mert ő maga ő, mert ő a gazdag ember. Mindent tőle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk őszinték. Mi is ilyenek vagyunk. (...) Jegyezd meg, fiam, a gazdag embert olyan titokzatos varázs övezi, olyan túlvilági dicsfény, oly csodálatos lény ő, hogy amihez hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Kosztolányi Dezső
9. Vannak dolgok, amelyeket nem mindenki engedhet meg magának. Van, aki kocsival jár, másnak csak a sétálásra futja. A boltban az egyik vásárló olasz karácsonyi mazsolás kuglóffal zsonglőrködik a pénztár előtt, nem kevésbé szimpatikus embertársa pedig két nyavalyás zsömlére számolgatja az aprópénzét. Az ilyen társadalmi különbségeknek normális ember nem örül, de tisztában vagyunk vele, és nem úgy kell küzdeni ellene, hogy eltakarjuk őket, mint egyszeri autópálya-építő a szegénynegyedet fallal, hanem úgy, hogy teszünk a szegénység ellen. Mármint nem feltétlenül "mi", hanem elsősorban az ország vezetői.
10. Ha eddig kerested az örömöt: ezentúl kérjed! Mégpedig a Szentlelket kell kérni! (...) És esetleg várni is kell! Ettől nehéz ez. Mert nekünk minden azonnal kell. (...) És meg is kell köszönni! Úgy nagyon alulról. Térden. Gyökössy Endre