Ugrás a tartalomra
Van egy régi történet a csendes-óceáni szigeten élő bennszülöttekről, akik egy tengerparti házban éldegélnek, gyümölcsöt szednek a fáról, és halat fognak a vízből. Egy üzletember jön a szigetre, megveszi az összes földet, kivágja a fákat és gyárat épít helyettük. Felveszi a bennszülötteket, hogy pénzért dolgozzanak benne, és egy nap majd megengedhessék maguknak a szárazföldről hozott gyümölcs- és halkonzervet, egy szép kis salaktömb házat a tengerpart közelében, kilátással a vízre, és szabadok lehessenek hétvégenként, hogy élvezzék. Abban a pillanatban, hogy az emberek elköltöznek a földről, amely közvetlenül ellátta őket, az élethez szükséges dolgok kikerülnek az egyéni ellenőrzésük alól. Azokat a dolgokat, amelyeket korábban meg tudtak termelni a túlélésükhöz, most meg kell fizetniük. Lehet, hogy pontosan ugyanott élsz, ahol egy gyümölcsfa egykoron embereket táplált, de most a gyümölcs nyolcszáz kilométerről érkezik, és darabja harmincöt centbe kerül. Ebben az szétválasztásban rejlik a profit lehetősége.
Kapcsolódó idézetek
-
Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek.
Wass Albert
-
Egy szigetországnak vannak végei,
elmegy az ember a tengerig, és ott a vége.
Más országoknak nincsenek végei,
elmegy az ember valameddig,
és máris idegenben van.
Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett,
és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is.
Ilyeneket gondol, sajnos, az ember.
Vajna Ádám
-
A természet apró szigetekre szorult vissza a hamis és mesterséges világ tengerében, szigetekre, ahova az ember ellátogathat megcsodálni, fényképet készíteni a lakóiról - legyen szó állatokról, növényekről, fákról, sziklákról, folyókról vagy hegyekről, mintha valami különleges kiállítási darab lennének egy múzeumban, anélkül, hogy felfogná, hogy valaha ezek a sziklák, völgyek, folyók nem védelemre szoruló örökség voltak, hanem saját otthonunk, saját szupermarketünk, saját iskolánk. Egyszóval a saját bolygónk.
Kilian Jornet
-
Különbség mindig lesz. Valamiféle különbségnek lennie kell az emberek közt, s bárhogyan is osztják el a földet, előbb-utóbb egyeseknek ismét több lesz, mint másoknak, mert az emberek egyszerûen nem egyformák, és soha nem lesznek azzá. Nem ugyanúgy dolgoznak, nem ugyanúgy költenek, nem ugyanaz kell nekik. Csak az a kérdés, hogy azok, akik felkapaszkodnak a csúcsra, és megtelepednek ott, vállukra veszik-e a felelősséget, ami a csúcson lakással jár.
Wass Albert
-
Az élet rövid és kegyetlen. Az embereknek szükségük van menedékhelyekre, melegséget árasztó, nyugalmas szigetekre.
Rose Tremain
-
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tûnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
-
- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de mûködik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól mûködő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni.
- Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi?
- Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így mûködik.
Csányi Vilmos
-
Az embernek élni kell valamiből, pénzt kell keresnie, hogy kenyeret, sört és sajtot tudjon venni magának. Az ember csak ember, emberi vágyai és szükségletei vannak.
Alice Hoffman
-
A termelés: hasznos jószágok előállítása. Az emberek pénzt adnak a termékért. A kapitalista ezért termel: mert pénzt kap érte. Nem azért, mert árúja hasznos. Ha százszor is káros, akkor is előállítja. Csak pénzt kapjon érte.
Szabó Ervin
-
A civilizált életnek a föld az alapja, a föld, amely ad, mindig csak ad. Ebben a világban házakat emelnek, és megtöltik őket tárgyakkal. Termékeny, anyáskodó világ, amelyben sokkal bonyolultabb dolog életben maradni, ahol a sikernek és az elbukásnak száz meg száz lehetséges módja van.
Agatha Christie