Vannak olyan perceim amikor éget a kín, de az arcom mégis ragyog cudar világ ne lássa mily boldogtalan vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha látom arcát, boldogabb az élet, reményem él, ha szép arcát csodálom, vigasztal arca s bátorít, ha félek, e kedves arcért kínomat se bánom.
2. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
3. Az élet minden hullámverése elborít, és újabban egy kínos furdalás okoz pokoli fájdalmat: hátha megérdemlem, hátha a világ jó, s a rossz én vagyok! Ady Endre
4. Nézd, ez az én harcom, És csak nekem ég az arcom. A remény bennem Csak addig él, Ameddig én életben tartom. Még bírja a testem, Nem kell pánikba esnem. Vannak még csodák, Csak mondd, Hogy merre keressem. Alvin és a mókusok
5. Akár a fájdalom, cikázott rajtam át a boldogság, ha láttalak. Akár a boldogság, úgy részegít a kín, ha most idézlek, árnyalak.
6. Nem vagyok boldogtalan, és szánalmat sem akarok kelteni senkiben. Vagyok, amilyen vagyok, s ennyivel meg is elégszem. Nagy vigasz, hogy van, akinek még nálam is rosszabb a sora. Lehetséges, hogy van Isten, de az adott történelmi pillanatban, s mindazok után, ami megtörtént velünk, ugyan mi jelentősége van ennek? A világ talán jobbá lett annál, amilyen? Igen, talán, de mivégre annyi kérdés? Sikerült megmaradnom, s noha a látszat csal, része vagyok az emberi nemnek. Mario Vargas Llosa
7. Hadd mosolyogjak én Azon is, ami fáj Azon is, ami e Világban vaksötét. Reményik Sándor
8. Hirdettem: van utam külön a világ zavarában s örömében, de gyöngeségem most elárult, s nem élhetek, csak arcod közelében. Csoóri Sándor
9. Boldogságommal nem dicsekszem, Bár ajkamon csaknem kitör. Ó hányan vannak a világon, Kiket nehéz bánat gyötör... Szegények, ennyi boldogságot látva, Önsorsukat fájóbban érzenék. Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást, Hogy társamul téged adott az ég! Ábrányi Emil (ifj.)
10. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus