Velence nyáron általában szinte izzik a színek zuhatagában. A város akkor talál önmagára.

Kapcsolódó idézetek

1. Velence alapeleme a víz.
2. Velence nem közönséges város. (...) Velence olyan, mintha csodálatos módon kiemelkednék a tenger mélyéből, és az utcáit, tereit, vízi útjait egy nagy mûvész rendezte volna el, hogy elbûvölje az érzékeinket.
3. Velence a hajók világából kibontakozó remekmû.
4. Minden hónapnak, minden évszaknak megvan a maga szépsége, de a nyáré a legélettelibb, legragyogóbb, legbüszkébb, legdrámaibb. Cecelia Ahern
5. Telnek a napok és a nyári esték, és rohannak a percek, mintha a nappalok soha nem állapodnának meg ott, csak villámlátogatásra jönnének, megnéznék, mennyire rémes a helyzet, aztán amint lehet, továbbállnának. Linn Skaber
6. Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
7. Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj - egy nap süt idebent. József Attila
8. A tûzben az az érdekes, hogy alattomos - lopakodik, nyalakodik, aztán a válla fölött hátranéz, és kiröhög. És gyönyörû is, a rohadt életbe. Mint a naplemente, ahogy vörösbe borít mindent maga körül. Jodi Lynn Picoult
9. Az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények. Sztevanovity Dusán
10. A Balaton is aludt. Gyönyörû, sima felszínén végigragyogott a telehold. Velence, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talján, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz! Eötvös Károly