Véletlen, hogy egymásra leltünk, S el is válunk majd, édesem, Örömtelen volt a szerelmünk. Válásunk bú nélkül legyen.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
2. Menj és éld az életedet! Éld nélkülem, mert mi nem lehetünk együtt. Töltsd meg a szívedet szerelemmel valaki más iránt, valaki iránt, aki képes úgy szeretni, ahogy én sosem tudtalak. Ahogyan én sosem foglak.
3. Szerelembe esni nem ugyanaz, mint szerelmesnek maradni. Szerelembe esni a könnyû rész. (...) A szerelem nem megtörtént velünk. Azért vagyunk szerelmesek, mert úgy döntöttünk, azok szeretnénk lenni.
4. Pajtásaim! értetek a bú; Elhagyni, fiúk, titeket, Ez fáj nekem, ez szomorít el, Ez ver kebelembe sebet... De nem! mi vigadtunk minden időben, Igy hát szomorú a búcsu se légyen. Petőfi Sándor
5. Hej, sokféle a szerelem, Soknak keserû gyötrelem. Ne szakassz a leveléből, Ne egyél a gyümölcséből: Édes a levele. Keserü a gyümölcse.
6. Béke veled, béke szívem. Válni kell, váljunk szelíden. Rabindranath Tagore
7. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
8. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
9. Miért nem egy nagy szerelem az élet? Mért válni? Én szerettelek... S te szintén. De már sosem szeretsz majd úgy, amint én. Guy de Maupassant
10. Mi van, ha rájövünk, nem mûködik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk (...), de nem tudunk egymás nélkül élni. S így éljük le az életünket, boldogtalanul. Mégis boldogan, mert együtt vagyunk.