Ugrás a tartalomra
Veszedelem közeledésekor mindig két hang beszél az ember lelkében, egyforma hangosan: az egyik józanul, mindig azt tanácsolja, hogy az ember jól fontolja meg, milyen természetû az a veszedelem, milyen eszközökkel szabadulhat meg tőle; a másik még józanabbul azt mondja, hogy túlságosan nehéz és kínzó a veszélyre gondolni, mivel az ember úgysem láthat előre mindent, és nem térhet ki a dolgok általános folyása elől, így hát jobb, ha elfordul a nehézségtől, mindaddig, amíg be nem következik, jobb ha arra gondol, ami kellemes. Magányában jobbadán az első hangra hallgat az ember, társaságban viszont a másodikra.
Kapcsolódó idézetek
-
Természetszerûleg csupán egyetlen hang, csak egyetlen személy hiányzik belőled, és ez te magad vagy. Egyébként egész sokaság lakozik benned, mely szüntelenül az őrületbe kerget, hiszen az egyik hang azt mondja, "tedd ezt!", mire a másik így szól: "Soha meg ne tedd! Ne hallgass arra a hangra!" És máris darabokra hullasz szét.
Osho
-
A félelem hangja ezt mondja: "Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél." A hit hangja azonban azt mondja: "Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!"
-
Ha tudsz hallgatni, sokan jönnek majd a mondanivalójukkal. Légy figyelmes, hallgatag, összeszedett; talán még mielőtt egy segítő szót szólnál, a másik elbúcsúzik boldogan, felszabadultan, megvilágosodva. Mert tudtán kívül nem tanács, vagy életrecept volt az, amit várt, hanem valaki, akinek vállára teheti terhét.
-
Ha mindenki kétszer annyit figyelne, mint amennyit beszél, sokkal kevesebb zaj lenne a világban. És ha tudnád, hogy csak feleannyit beszélhetsz, mint amennyit egyébként szoktál, valószínûleg körültekintőbben válogatnád meg, mi hagyja el a szádat. Ez egyszerû matek, két fül, egy száj... ha kétségeid vannak, inkább fogd be.
Mike Rowe
-
Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
-
Ha valaki megsért téged és te élesen vissza akarsz vágni, előbb végy mély lélegzetet és ne beszélj addig, amíg gondolataid teljesen meg nem nyugodtak. Ez a módja a lélegzésnek, védelem az élet minden viszontagságai közepette, mert erőt, hatalmat kölcsönöz és a nehéz napokban reményteljesebbé és vidámabbá tesz.
-
A belső hang magától csak akkor szólal meg, amikor nagy szükséged van rá. Létezik azonban egy olyan kérdés (...), amit a te gondolkodó szíved minden esetben meghall. És kivétel nélkül mindig meg is válaszol. Amikor szenvedéssel találkozol, belső hangod a gyötrelmes szituáció egészét halaszthatatlan, kétségbeesett kérdésként érzékeli - és meg is mondja, mit kell tenned. Megmondja, mi kell a másiknak itt és most, azonnal, tőled. Az a kérdés, megadod-e neki?
Kornis Mihály
-
Amikor meghallod, hogy az emberek mások romlottságáról beszélnek, ne vegyél részt kedvtelésükben! Ha az emberek tudatlanságáról hallasz, ne hallgasd végig, és igyekezz elfelejteni, amit hallottál! De ha az emberek jótetteiről hallasz, jegyezd meg és add tovább! Ha így teszel, hamar hozzászoksz ehhez, és amikor rosszindulatú emberekről hallasz, az számodra olyan fájó lesz, mintha téged szidnának, és ha kiszalad a szádon egy rossz szó ismerősödről, az neked is olyan fájdalmat okoz, mintha magadat ütnéd meg.
-
Egy veszekedésnél legalább tudja az ember, hogy mi történik. Vagy van róla valami fogalma. A csend... az bármi lehet. Egyszerûen... rohadtul hangos!
Sarah Dessen
-
Veszedelmes dolog túlságosan meggyőzni arról az embert, mennyire egyforma az állatokkal, ha egyúttal nem mutatunk rá nagyságára is. Ugyancsak veszedelmes az is, ha túl sokat hangoztatjuk nagyságát, de hallgatunk gyarlóságáról. Még ennél is veszedelmesebb, ha mindegyik felől tudatlanságban hagyjuk. Az viszont nagyon a hasznára válik, ha mind a kettőre emlékeztetjük.
Blaise Pascal