Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Õket is csak az ismeri, aki magányos.

Kapcsolódó idézetek

1. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. Pilinszky János
2. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
3. Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger
4. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
5. Az életen túl nincs más, csak az emlékek nélküli sötétség, amelyből még a magány is hiányzik. Dean Ray Koontz
6. Valami hiányzik, ami nincs. A csend.
7. Az idő rútul bánhat azzal, aki magányos.
8. A fény magányos, az árnyéknak legalább van valakije.
9. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
10. Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz, mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagy sem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. John Steinbeck