Viharos vad évek, Szerelmünk megtépték, Csak rongy és sár. Pedig most is égek, S tudom azt, hogy lángolsz te is még. Csak az álarc rejti már.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
2. Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tûz, a jég, Mégsem volt még elég. Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégiscsak a miénk. Keresztes Ildikó
3. Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!
4. A holnap holtnak lát, A szívem ellopták, Csak testem él tovább, még egy perc, Mégsem ordít vád, Csak könnyem ér hozzád, Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.
5. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály
6. Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak. Caius Valerius Catullus
7. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
8. A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget, Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet, Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe, És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne. Children of Distance
9. Vérzik az éj, mi jöhet még? Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék, Vad gyûlölet, hogy létezek, Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
10. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus