A holnap holtnak lát, A szívem ellopták, Csak testem él tovább, még egy perc, Mégsem ordít vád, Csak könnyem ér hozzád, Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg őriz a szemed, Amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, A lábnyomomban jársz. Amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd Újra megtalálsz.
2. Az "éljünk a mának" csak holnap lesz. Aki miattam perceket, órákat számol, Én feljövök érte a síri világból. (...) Ki kötözi be a szíven a sebeket? Az ép ész is miattad jelentett beteget. Pam-pam, csak lüktet a vér. Az ember ilyen: elcsügged, ha fél. Ez van, haver, ezt dobta a gép, A fájdalom megszûnt, eldobva a cél. Halott Pénz
3. Te, nem tudom, mit éreztél ma este, az én szívem majdnem beleszakadt, mert mindenütt a két szemed kereste, de hiába, árva maradt. (...) Csak néhány perc, és éjfélt üt az óra, elindulok lassan hazafelé, és félve várom, mit hoz majd a holnap, míg elalszom hajnal felé. Máté Péter
4. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
5. A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget, Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet, Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe, És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne. Children of Distance
6. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
7. Szíved fáj, most így jártál, de holnap új nap vár. Elfelejted, és ő is csak egy lesz. Egy a sorból, aki valakit pótol.
8. Hunyd le most lassan a szemed, Holnap történt meg, mi lepereg, Hozzád ért az órám, s leszakadt, Sírásod mega-megakadt. Ghymes
9. Szemem behunyom Elmém kinyitom Elképzelem Mi következik Egy nap meglátom Szerelmem arcát Egy nap ott tart majd Karjaiban Amíg az a nap El nem jön Csak behunyom szemem És álmodom tovább.
10. Reménytelen ábránd volt csak, Áprilisi múló nap. Az álmaim mégis felkavartak, S a szívemet elloptad. George Orwell