Világéletemben egy boldogságtól fûtött szerelemre vágytam. Olyan regényesre és olyan drámaira, mint amilyen csak a filmekben van. De (...) rá kellett döbbennem, hogy a férfiak nem hisznek abban, hogy a mesék valóra válhatnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így mûködik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem.
2. Mindig beleképzeltem másokba mindenfélét, és így olyan valakinek a szeretetére vágytam, aki valójában nem is létezett. Az viszont, hogy igazából milyenek az emberek, nem érdekelt. Nem tudom, milyen az, ha valakit úgy igazából ismersz. Érted? Nyilván milliószor csalódtam emiatt, legyen szó barátságról, vagy épp pasikról. Ami nem is csoda, hiszen nem a valóságra figyeltem, hanem az elképzeléseimet akartam ráerőltetni az emberekre. Oravecz Nóra
3. Azt hittem, szerelmes lettem. Pedig nem szerelem volt az, hanem kétségbeesés. Élő testet akartam. Szabó T. Anna
4. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
5. Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyûröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.
6. - Miért kell neked mindenből drámát csinálni? Voltak nők az életedben, ahogy vannak, és lesznek is. - Nem. Csak nők voltak meg én, és az élet körülöttünk, amit néhanapján hasonlónak láttunk. Vagy egy darabig úgy csináltunk, hogy mûködjön az egész, csak tettettük, mert így szokás, aztán elszabadult a valóság, és kiütköztek a nemes cél érdekében eltitkolt nézetkülönbségek. Gerlóczy Márton
7. Ha azt hiszed, hogy ezt várod az élettől - családot, az anyaság valóra vált tündérmeséjét - tévedsz. Ez nem stimmel, nekem nem jön be. Mert az idea, hogy a szerelem feltétlenül hosszú és boldog élethez vezet... nem igaz.
8. Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett. Vass Virág
9. Gyakran törték darabokra a szívem. Képtelen voltam megérteni, miért vágynak a nők bizonyos férfitulajdonságokra, mint például romantika, kedvesség, együttérzés, holott ha az ölükbe hullanak, rá se hederítenek. Nicholas Sparks
10. Keresni kellett volna valakit, akit végre igazán szerethetnék, méghozzá baj nélkül, nyûg nélkül? Olyan szeretetről ábrándoztam, amely könnyû és habos, nem terhelő, s oly egyszerûen ömlik át a szívbe, mintha napfény érné, s oly édesen és tisztán csorran, mint a méz. De hát hol van ilyen? Akkor már tudtam én, hogy ilyesmi nem létezik. Füst Milán