Visszanézek önnön napjaimra, mikor ködben, izzadva birkóztam nyelvészekkel és disputátorokkal, Nekem nincs gúnyom, vagy érvem, én jelen vagyok és várok.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsenek szavaim. De ha lennének is, mit mondhatnék velük?
2. Nincs közöm senkihez, szavam szálló penész, vagyok mint a hideg, világos és nehéz. József Attila
3. Nem találok szavakat magamra. József Attila
4. Nem képzelek én el semmit. Nézem, ami van. Esterházy Péter
5. Készen állok arra, hogy elbeszélgessek bármiről, bárkivel. Bearanyozná a napomat, ha valaki a szemembe nézne, ha valakihez szólhatnék. De mindenkinek sok a dolga, így aztán láthatatlannak érzem magam, és a láthatatlanságnak, ellentétben azzal, amit korábban hittem róla, köze nincs a könnyedséghez, a szabadsághoz. Sőt, éppen ellenkezőleg: elnehezülök tőle. Így aztán csak vonszolom magam ide-oda, és közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem is vagyok elnehezült, láthatatlan, értéktelen, és nem is unatkozom. Cecelia Ahern
6. Azelőtt kinevettek, lenéztek a tudatlanságom és nehéz felfogásom miatt; most gyûlölnek a tudásom és értelmem miatt.
7. Kétségbe vonom a kétségeimet.
8. Van úgy, hogy nincs mit mondani. Van úgy, hogy az emberben bennreked a válasz. Stephen King
9. Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban.
10. Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki. Tisza Kata