Visszanézve nem találom magamban az érdemszerző mivoltot. Eldobott kőnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek Könyve jutott eszembe: "A harcra a lovat felnyergelik ugyan, de a győzelmet az Úr adja." Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak a hûséget kell szolgáltatni, hogy Isten a legjobban rendezze életünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Elveszítjük az elragadtatást a Nemes Harcban elszenvedett kicsiny és szükségszerû vereségeink miatt. És minthogy nem tudjuk, hogy az elragadtatás nagyobb erő, amely a végső győzelemben teljesedik ki, hagyjuk, hogy kicsússzon az ujjaink közül, anélkül, hogy észrevennénk, elszalasztottuk életünk igazi értelmét. A világot hibáztatjuk bosszúságunkért, kudarcunkért, és megfeledkezünk arról, hogy mi voltunk azok, akik hagytuk elillanni ezt a magával ragadó erőt. Paulo Coelho
2. Nem tudjuk, mire jutunk majd. Saját cselekvéseink karunkban, torkunkban készen vannak, előre, ugrásra, kimondásra készen. Nem tudjuk, mire jutunk velük. Diadalra, halálra, kétségbeesett, kétséges kimenetelû küzdelemre. Csak azt tudjuk: meglesz, amit teszünk. A többi az Úr dolga: ami lesz, Istennél van. Legyen meg az ő akarata, ha a magam dolgát megtettem. Folk György
3. A győzelmekből keveset tanulhatunk. Amikor viszont rosszul sülnek el a dolgok, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk, és nehezen jutunk ki belőlük, amikor százszor próbálunk felállni, és százszor esünk vissza, és csak a százegyedik alkalommal találjuk meg a megoldást, akkor sok jó dolgot nyerünk, érettebbé válunk, és jobban megismerjük önmagunkat. Kilian Jornet
4. Mindenki azt hiszi, hogy találtunk egy elfeledett lovat, és rendbe hoztuk. Pedig nem. Õ hozott helyre minket. Mindannyiunkat. És a magunk módján egymás életét is rendbe hoztuk.
5. Ha mindent elvesznek az embertől, ha semmiképpen nem győzhet, végül azt mondja: mi az ördögnek harcolok? Erre számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember. Pedig ha az ember feladja, akkor jobb, ha inkább meghal. Nem tudom feladni. Nem tudom, hogyan kell.
6. Ringatódzom az emlékeken. Néha azt hiszem, magam idézem fel őket, máskor meg, hogy ők játszanak velem. Ebben a múltban gyökerező, furcsa álomvilágban élem a mindennapokat, csak a szemem fénye kopott meg egy picikét: a hitem. Be kell ismernem, hogy mit sem ér a hûség, az állhatatosság, ha alázattal nem párosul. Be kell ismernem a kudarcot: álmot senkire sem lehet rákényszeríteni. Igazán boldog csak akkor lehetek, ha öntörvényeik szerint teszem boldoggá azokat, akiket szeretek. De ehhez, mint Mózesnek, szét kellene törnöm a kőtábláimat. Győzni magam fölött. Kétes diadal.
7. Ismét csalódtam, azt hivém, elég Ledönteni a múltnak rémeit, S szabad versenyt szerezni az erőknek. (...) Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a mezetlen ellennek szemében, Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha az egyes jármába nem hajol. Kutyáknak harca ez egy konc felett. Madách Imre
8. Néha úgy gondoljuk, hogy amikor az élet kihívások elé állít minket, akkor egyúttal büntet is minket, mert letértünk a helyes útról. Ez szerintem egy nagy hülyeség. A probléma nem csapás, amit le kell győzni. A probléma értünk van, azért, hogy miközben elindulunk a megoldás felé vezető úton, megismerhessük saját magunkat, és rájöhessünk az értékeinkre.
9. De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Nagysándor József
10. Jobb harcolni, mint egyre csak várni a harcot. És a harc szabadságot és megkönnyebbülést ad. Hogy nem hiába fektette belém a haza a bizalmát, hogy megháláltam azt a sok jót, amivel eddig elárasztott. Csabai László