Volt egyszer egy sas. Ketrecrácsa vas. Ám, hogy mért nem száll az égen, az neki magas.

Kapcsolódó idézetek

1. - Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet? - Nem. - Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!
2. Mióta világ a világ, az ember csodálta a madarak nagyszerû képességét, melynek köszönhetően bármikor elszakadhatnak a földtől. Tudják: szárnyal, mint egy sas. Ilyesmik. De bármilyen metaforákat találjunk is ki, egyikünknek sem nőtt még szárnya, és a gravitáció mindenkire érvényes. Előbb vagy utóbb minden talajt fog majd. És ez mintha a kapcsolatokra is igaz volna. Járhatnak akármilyen boldogan a fellegekben, az az egy biztos, hogy a végén pofára esnek.
3. Az igazi sas nem hívja magát sasnak. Mások hívják annak.
4. Egy nap a ló és a fácán együtt falatozott a mezőn. A ló legelészett, a fácán pedig kullancsokat szedegetett a lóról - tökéletes párosítás. A fácán a mező túloldalán álló óriási fára pillantva így szólt: - Ó, jaj! Volt idő, amikor annak a fának a legfelső ágára is fel tudtam repülni. Most már ahhoz sincs elegendő erő a szárnyamban, hogy a legalsót elérjem. A ló közönyösen így felelt: - Csak mindennap csipegess egy keveset a ganémból, és figyeld meg, mi történik. Két héten belül a csúcson leszel. A fácán így válaszolt: - Ugyan már, ez ostobaság. Miket beszélsz? A ló erre: - Próbáld csak ki. Az egész emberiség ezt csinálja. A fácán habozva bár, de csipegetni kezdett. És íme, már az első nap elérte az első ágat. Két hét alatt pedig feljutott a legfelső ágig. Ott trónolt a fa tetején, és gyönyörködött a tájban Az öreg földmûves a hintaszékében ringatózva felfigyelt a kigömbölyödött vén fácánra a fa tetején. Elővette sörétesét, és lelőtte a madarat a fáról. A történet tanulsága: a sok lószar ugyan a csúcsra juttathat, de soha nem képes ott tartani! Sadhguru
5. Nem a kőfal teszi a börtönt, és nem a vasrúd a ketrecet.
6. Egy filmben valaki régen azt énekelte: Ha a madarak tudnak repülni, én miért nem? A válaszom erre: mert túl nagy vagy és nincs szárnyad. Randall Munroe
7. Olyan magasan vagyok, hogy hallom a mennyországot. De a mennyország nem hall engem.
8. Az újságíró az igazi "gémlábú sas". Érzi a szárnyát, de a mestersége arra kényszeríti, hogy repülés helyett csak nagyot lépjen. Cholnoky Viktor
9. Aki a sasokkal akar repülni, ne ússzon a kacsákkal! T. Harv Eker
10. Némely felfogás, mintha vasból volna verve, hajlíthatatlan. Gárdonyi Géza