Volt idő, mikor annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy már az sem érdekelt, ha helyetted elveszítem saját magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Rettegek a naptól, mikor elvesztem a helyem az életedben. Fredrik Backman
2. Azt gondoltam, hogy egyáltalán nincs szükségem férfira, mert bármikor magamra hagyhatnak, hogy lassan elsüllyedjek a fájdalom és a becsapottság mocsarában. (...) Abban a percben megváltozott a véleményem, hogy veled találkoztam.
3. Van olyan, amikor valaki csak elvesz belőled, és vele még annyi sem vagy, mint amennyi te önmagadban lehetnél. Gubás Gabi
4. Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni. Jonathan Safran Foer
5. Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek.
6. Ne hagyj magamra - félek, attól, mi véled együtt élve - múlt már, s még jobban attól, ami jönne tenélküled, ha másfelé indulnál. Váci Mihály
7. Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal. Stephenie Meyer
8. Olyan sokszor virradt már meg mióta elmentél annyi nap hava hullott már az életemre nélküled hogy attól félek, boldog lehetek megint. Jón Kalman Stefánsson
9. Úgyannyira kellettél nekem, hogy már-már önmagadtól is elvettelek volna, holott határozottan kár lett volna érted. Ijesztően háborodottá tettél. Félelmetes dolgokat tudtam meg magamról, általad. Vavyan Fable
10. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable