Téma
Anyós idézetek
-
Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem.
-
Az anya akkor is felöltözteti gyermekét, ha ő maga fázik, akkor is megeteti gyermekét, ha ő maga éhes, akkor is megnyugtatja gyermekét, ha ő maga aggódik. Valójában fárasztóbb az élete, mint egy szolgálóé. Ám hogy tudna a gyermek megtanulni szépen enni, és helyesen beszélni az anya gondoskodása nélkül?
-
Ha egy feleség fejében az a kép él a férjéről, hogy kicsapongó, akkor az összes beérkező információ bele fog illeni ebbe a képbe. Ez fogja meghatározni, hogy mit hall a szavak mögött, és hogyan reagál rájuk. Ha viszont a feleség abból indul ki, hogy szerető, hûséges férje van, akkor ugyanazokat az információkat másként értelmezi.
-
A mi családunkban elsősorban azokat a kapcsolatokat ápoljuk, amelyeket itt és most tudunk megélni a szeretteinkkel. Ezért sem érzem különösebben szükségét annak, hogy feltétlenül része legyek mindenféle társaságnak és networknek; mert azok, akikkel igazán szoros viszonyban vagyunk, úgyis tudják, hogyan lépjenek velem kapcsolatba.
-
Az a nő, aki ki nem állhatta az anyját, gyakran nem lesz hajlandó nőként viselkedni a férjével szemben. Ehelyett valószínûbb, hogy harcba bonyolódik vele. Jobban fogja érdekelni a hatalmi pozíció megszerzése, mint hogy szerelmi kapcsolatot építsen ki. Az a férfi, aki apját ki nem állhatta, talán inkább saját gyengébb, nőies oldalát fogja fejleszteni. Szíve legmélyén nem áll készen arra, hogy adjon feleségének a férfias energiájából.
-
Bizonyos értelemben összes rokonunkat csak kitaláljuk. Apáinkat, anyáinkat, fivéreinket, nővéreinket és a többit. Különösen akkor, ha távoli vagy már nem élő rokonokról van szó. Fogjuk, amit tudunk róluk - és ez soha nem a teljes történet -, és hozzátesszük, amire vágyunk, ami fontos nekünk, s az egészet egyfajta családi takaróvá öltögetjük össze, amelybe lelkünk kanapéján beburkolózhatunk. Robert Fulghum
-
Szeretem anyámat. Nagyon szeretem, de valami nehezen meghatározható módon szeretem őt. Nem is értem igazán, ezért aztán nagyon nehéz, szinte lehetetlen elmondani neki. De azért tényleg szeretem. Annyira szeretem őt, hogy azt kívánom, bár ne olyan gyereke lenne, mint amilyen én vagyok. Bár tudnék találni neki valaki mást magam helyett. Mert nem nagyon hiszem magamról, hogy képes lennék megváltozni. Irvine Welsh
-
Élete közepe felé sok férfi rájön arra, hogy tulajdonképpen a saját anyját vette feleségül. Ez mindig nagy meglepetés, és nagy csalódás is. Mert az anya világa az az érzelmi világ, amelyben otthon vagyunk - még ha neurotikus is. Mindig ugyanazt a bejáratott utat járjuk - abban a reményben, hogy valamikor rendbe jönnek a dolgok. Akik visszaélést szenvedtek el, rendszerint olyan házastársat választottak, aki visszaélést követ el velük szemben. Bár különös, mégis nagyon gyakori, és talán egyfajta halálvágy ez. Richard Rohr
-
Anyák napi mûsor lesz az óvodában. Sorba állunk szépen ünneplő ruhában. Szavalunk sok verset most jönnek a dalok, felkészültünk mi is, akárcsak a nagyok! Édesanyát látom, ott ül a sor szélén, mosolyogva tapsol mûsorunknak végén. Kicsordul a könnye, elszorul a torka, tudom, mire gondol, pedig nem is mondja. Arra gondol, érzem, milyen ügyes voltam, életébe mennyi boldogságot hoztam! Nem szólok egy szót sem, átölelem inkább, így kívánok némán boldog anyák napját! Bartos Erika