Téma
Ápolás idézetek
-
Az irányelvek és a protokollok nélkülözhetetlenek, mert fogódzót és iránymutatást adnak az orvosoknak a munkájuk során, világosan leírják, hogyan kell eljárni. Azonban vigyázni kell arra, hogy ezek a szabályok ne korlátozzanak minket annyira, hogy akadályozzák a megfelelő ellátást. (...) Mindig a beteget kell szem előtt tartani, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy orvosként néha le kell térni a járt útról. A protokollok alapját az átlagok képezik, azért készülnek, hogy ne bukjunk meg, nem pedig azért, hogy elérjük a tökéletest. Azzal csak átlagos ellátást nyújtunk, nem pedig kimagaslót. Ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha őszintén és elfogulatlanul figyelünk a betegre.
-
Különös épületek a kórházak. Sokat eredetileg grandiózusra terveznek, hogy hirdesse önnön jelentőségét: "a legfontosabb közintézmény vagyok, születésed és halálod színhelye". Az épület további fejlődése azonban már prózaibb, gyakorlatiasabb megfontolásokat követ: a változó igényeknek megfelelően szárnyakat vágnak le belőle és ragasztanak hozzá, melléképületeket emelnek. Így végül a legtöbb kórház a fenséges és a praktikus keverékévé, az építészeti filozófiák és stílusok tárházává, a kiszolgált város mikrokozmoszává válik.
-
Negyven bejáró betegnek reggeli és ebéd között komoly segítséget nyújtani fizikailag lehetetlen, az ember önkéntelenül is csak becsapja őket. Egy naptári évre átlag tizenkétezer beteget számítva tehát tizenkétezer embert csap be az orvos. A komoly betegeket befektetni a kórházba, és a tudomány szabályai szerint foglalkozni velük - ez is lehetetlen, mert szabályok vannak ugyan, de tudomány nincsen; ha pedig az ember abbahagyja a bölcselkedést, és csupán egyszerûen, pedánsul követi a szabályokat, mint a többi orvos, akkor ehhez mindenekelőtt tisztaság és szellőztetés kell, nem pedig bûz és piszok; egészséges táplálék és nem büdös savanyúkáposzta-leves; megfelelő segéderők és nem tolvajok. Anton Pavlovics Csehov
-
A közgazdaságtan egy alapvető ténye, hogy amit támogatásban részesítesz, az növekedik; és amit megadóztatsz, az csökken. Az államista egészségügyi rendszerek azt az alapvető modellt követik, amelyben az orvost nem akkor fizetik, amikor egészséges vagy, hanem csak akkor, ha beteg vagy. Más szóval, az orvosnak nincsen semmilyen közvetlen gazdasági ösztönzője arra, hogy megelőzze a betegségeket, viszont minden ösztönző arra készteti, hogy kezelje azokat. Az államista egészségügyi rendszerekben az orvos páciensenként kapja a fizetését, nem pedig a sikeres gyógyításokért. Így az orvosok nem a betegek meggyógyításából kapják a pénzüket, hanem a betegek fogadásából - tehát minden ösztönző arra készteti őket, hogy a lehető legrövidebbre fogják a konzultációkat és kiszervezzenek minden komplikált kezelést. Stefan Molyneux