Téma
Attitűd idézetek
-
Csak mi hihetünk önmagunkban. Mások ott állhatnak mellettünk, szurkolhatnak nekünk, azonban a világ összes támogatása ellenére is van olyan, aki szabotálja magát. Az élet nevû játékban nálunk van az irányítás. Mi vagyunk a játékosok, akik megteszik a következő lépést. Belső hangunk - magunkba vetett hitünk - határozza meg a gondolkodásmódunkat. Ez pedig vagy kudarcot, vagy sikert hoz.
-
Úgy viselkedünk, amilyennek látjuk magunkat. Szó szerint nem viselkedhetünk másként, hiába az akaraterő és bármilyen erőfeszítés. A magát butának gondoló tanulótól egészen a magát szerethetetlennek tartó nőig, folyton olyan körülményeket teremtünk, amelyek megerősítik az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, és bizonyítékot is találunk rá, hogy alátámasszuk az elképzeléseink igaz voltát. A berögződéseink képezik az alapot, amelyre a személyiségünk, a viselkedésünk és a körülményeink épülnek.
-
Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és mit tartsunk olyanoknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat. Tony Robbins
-
A vágy határozza meg, hogy egy inger stresszelő vagy sem. A stressz azt jelenti, hogy ellenállunk valaminek, amit nem akarunk, a stresszmentesség pedig azt jelenti, hogy megkapjuk azt, amit akarunk. A probléma bennünk van. A megoldás csupán a hozzáállásunk megváltoztatásán múlik: válasszuk az élettel szembeni szeretetteljességet.
-
A biológia határozza meg, hogy hogyan élünk. A születésünk pillanatától tudjuk, hogyan lélegezzünk és együnk. Ahogy növünk, egyre több ösztön jön elő. Területféltők leszünk és megtanulunk versenyezni. Menedéket keresünk. Hogy mi a legfontosabb mind közül? Az újratermelődés. Habár a biológia néha ellenünk fordul. Igen, néha a biológia szívás. Nem győzheted le a biológiát. Jóban és rosszban rájövünk a módjára, hogyan járjunk túl a biológia eszén. A kockázat persze az, hogy túl sokat változunk. Egy ponttól már nem ismerünk magunkra. Nehéz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, mert nincs hozzá térkép vagy iránytû. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet előre és remélni, hogy beérünk a célba.