Téma
Betegség idézetek
-
Nem hiszek abban, hogy a szenvedés nemesít. Ahhoz már olyannak kell lenni, hogy nemesíthessen. Akit a szenvedés nemesít, az extra jellem. De mi átlagosokkal számolunk. És különben is: lehet, hogy a szenvedés nemesít, de az állandó gyötrelem elpusztít; a szegénység megedz, de a nyomor elnyomorít. Szenvedés nélkül nincs emberi ember, anélkül nem tud semmit. Buddha is a szenvedés által lett Buddha. De: szenvedésben sose volt hiány. Inkább azt kell kérdezni: mi a még elviselhető szenvedés? Nemes Nagy Ágnes
-
A lehangoltak gyógyszere. - Már Pál is úgy vélekedett, hogy áldozatra van szükség annak érdekében, hogy Istennek a bűn miatti mélységes lehangoltsága megszűnjön: és a keresztények azóta nem szűntek önmaguk fölötti rosszkedvüket egy áldozaton kitölteni -, legyen ez a "világ", a "történelem", az érzelem, mások öröme vagy békés nyugalma, valami jónak mindenképpen meg kell halnia az ő bűneikért (ha csupán in effigie is)! Friedrich Nietzsche
-
Azokból, akik nagyon sokáig betegek, gyakran válik követelőző, utálatos szörnyeteg. A türelmes, szentként viselkedő beteg legendája romantikus képzelgés, semmi egyéb. Mire az ágyhoz kötött beteg fenekén megjelenik az első felfekvés, addigra gonosz is lesz, belemar mindenkibe, és átragasztja másokra a maga nyomorúságát. Õ maga persze nem tehet erről, de ez nem változtat az érintettek helyzetén. Stephen King
-
A szentek életének egyik legfőbb értelme, hogy a szentség egy napon elviselhetetlen erővel kezd sugározni lényükből, s ezért az emberek megfőzik vagy megsütik őket. Ez az erő, mely a szenteket arra kényszeríti, hogy elhagyják otthonukat, s ellenálljanak az embereknek, leküzdhetetlen. Nagyon ritkán esik meg, hogy egy szentet karosszékben ábrázolnak, amint kilencven évesen, a pátriárkák korában, ősz hajzattal, nyájasan üldögél dédunokái körében, és képes újságot olvas. A szent mindig harcol. Márai Sándor
-
Ne misztifikáljuk a rákot! Bár még mindig sokan megrettennek a szó hallatán, de ez ma már nem a halálos ítélet szinonimája. Nem tagadható, hogy sokan meghalnak miatta, de egyre többen nem halnak meg, hanem meggyógyulnak. Aki pedig kap egy daganatos diagnózist, annak az ijedtség után vagy a fizikai és lelki hullámvölgyeket leszámítva nem azzal telik minden perce, hogy ezzel foglalkozzon. Attól még, hogy rákos vagyok, még élnem kell, dolgoznom kell, be kell vásárolni. Lehet, hogy sírok, de nevetek is: sokszor épp a humor, akár a morbid humor az, ami segít elviselhetővé tenni a terheket. A rák nem ír felül mindent. Bánfalvi Eszter