Birtoklás idézetek

Egyébként sem szoktunk azzal foglalkozni álmunkban, hogy igaz-e, ami körülvesz. Egyszerûen bedőlünk a saját fantáziánk hazugságainak.

A meglepett ember végigtapogatja a tárgyakat, vajon valódiak-e, s aztán saját magát, hogy igazán ő-e az? Victor Hugo

A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer arra buzdít minket, hogy menjünk szembe az alapvető természetünkkel. Arra ösztönöz, hogy a pénzt hajhásszuk mindenekfelett. Hierarchiát teremt, mely szerint egyes emberek jobbak, mint mások. Azt állítja, hogy minél több holmink van, annál boldogabbak leszünk. Arra tanít minket, hogy halmozzuk fel az erőforrásokat, és hogy többre tartsunk egy nagy kocsit, mint mondjuk egy öreg erdőt. Bárki, aki valaha eltöltött akár csak egy kis időt is egy öreg erdőben, megmondhatja, hogy sokkal nagyobb megelégedést okoz egy kétezer éves mamutfenyő alatt ülni, mint egy Lincoln MKX-ben, amilyet Matthew McConaughey vezet a tévéreklámokban. Túlburjánzott fogyasztói társadalmunk a lényeg félreértésének masszív gyakorlása.

Az embernek már csak olyan a természete, hogy a legjobb barátnőjét a saját birtokterületének tekinti. Nem úgy, mint a kutyák, hogy körbepisiljük-és-a-szagunkkal-megjelöljük-a-magunkénak, hanem inkább amolyan gyerekes nem-osztom-meg-a-játékomat-mással módon. Laura Steven

Hatalomra jutni egyszerû. Megtartani viszont lényegesen nehezebb.

Ha valaki elegendő időt tölt börtönben, idővel ugyanúgy nem tud mit kezdeni a fene nagy szabadsággal, mint egy trappista szerzetes, aki véletlenül bekerül New York nyüzsgő forgatagába. A szerzetes azonban legalább támaszkodhat a hitére, míg egy volt fegyencben csak korábbi bukásai és a börtönélet emléke él - és az a sohasem csituló tudat, hogy ő csak egy "börtönviselt ember", a társadalom számkivetettje.

A mûhiba néha oly megfoghatatlan, mint a cseresznyepálinkában az illat: csak a mag zamata-e, vagy ciánt kevertek bele. Egy paranoiás a maga üldözési mániájával ciánnak szagolja az illatot, valaki más pedig, aki megszokta, hogy ennek így kell lennie, akkor se gyanakszik, ha közönséges szeszbe kevernek ciánt, és azt itatják meg vele. Szilvási Lajos

Akinek pénz van a keze ügyében, annak lopnia kell. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj

Olyan társadalmat építettünk fel, ahol a tinilányok gondolkodás nélkül Prada táskát követelnek maguknak. Itt tartunk, (...) ebben a késő kapitalista poszt-posztmodern dekadenciában, egy eltorzult világban, ahol a déli féltekét éhínség, háború és káosz sújtja, miközben északon a globális elit hatalmas vagyonokat halmoz fel, és emiatt a nyugati átlagember olyan életmódot vár el, amelynek mindenki számára elérhetővé tételéhez húsz földgolyóra lenne szükség. Jens Liljestrand

Nincs kiérdemlés és törlesztés: mindent elvehetsz, amit akarsz, de semmi sem a tied.

A vallás szellemét és a szabadság szellemét csaknem mindig ellentétes irányban láttam haladni. Alexis de Tocqueville

A hatalom nehéz, ha nem birtoklod. Giulio Andreotti

Az idő narkotikum. Túl sok belőle kioltja az életed. Terry Pratchett

Az emberek csaknem mind rabszolgák, annál az oknál fogva, amellyel a spártaiak a perzsák szolgaságát magyarázták: mert nem tudják kimondani azt a szót, hogy nem. Kimondani tudni ezt a szót, és egyedül élni tudni: ez az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk szabadságunkat és jellemünket. Nicolas Chamfort

Veszélyes dolog teremtménynek lenni egy emberek uralta világban. Deborah Harkness

Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull.

Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek. Chuck Palahniuk

Kié e kulcs? mit nyit e zár? kié e nélküled-kopár szoba? ez a farkasverem? nem otthonom, csak fekhelyem. Zelk Zoltán

Egykor nekem is volt "énem"; mára azonban puszta tárgy vagyok... teletömöm magam a magány kábítószereivel; a világ ugyanis nem kínált eléggé erőseket ahhoz, hogy megfeledkezzem róla. S ha egyszer kiöltem a bennem szunnyadó prófétát, ugyan mi keresnivalóm lehetne még az emberek között? Emil M. Cioran

A képzelet jó szolga, de rossz gazda! Agatha Christie