Téma
Boldogulás idézetek
-
Ilyen az élet. Mint a cigaretta. Lehet első osztályú vagy silány. Van, aki rágyújt és végigszívja, másnál kialszik félúton, megint más önként eloltja. Van, aki a félig szívott cigarettát újra meggyújtja, de nem bírja befejezni, vagy meggyújtja és küszködve végigszívja. Egyiknél véletlenül átnedvesedik, a másik egy fotelben hátradőlve kényelmesen élvezi. Van, aki erőset választ, más a könnyût szereti, van, aki erőset szeretne, de csak könnyû jut neki, más meg épp fordítva, könnyût szeretne, de csak erőset kap. Van, aki mélyen leszívja, más meg csak mímeli.
-
Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyû bosszúm lesújt rátok.
-
Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?
-
Figyelem, merre nyílnak az ajtók. Már nem dörömbölök fölöslegesen csukott ajtókon, mert nagyon fárasztó, és semennyire nem célravezető. Ha az ember kialakítja, kitolja azokat a kis antennákat, amikkel érzékeli, merre akarja a sors, hogy menjen, akkor sokkal kényelmesebben és sikeresebben lehet élni. Polyák Lilla
-
A legtöbb ember nem fogja fel, milyen könnyû mindent elveszíteni. Ez nem kritika: irigylem őket. Szerencse dolga minden. Szerencse híján az utca túloldalára se juthatunk át. Az ágyból se kelhetünk föl nélküle, és aki ezzel nem ért egyet, csak várjon, majd meglátja. Minden szerencse dolga, és ha az balra fordul, nincs mit tenni. Tibor Fischer
-
A vegetációnak évmilliókra volt szüksége, hogy a nyálkát, a méreganyagokat befedje, humuszréteggel, vegetáció-réteggel, oxigénréteggel. Ezért élhet ember a földön. És ez a hálátlan ember éppen ezt a hosszadalmas, kozmikus munkával befedett nyálkát, éppen ezeket a méreganyagokat hozza ismét felszínre. Így válik a gaztett által, melyet a felelőtlen ember elkövet, a világ vége minden idők kezdetévé. Öngyilkosok vagyunk. Városaink rákos daganatok. Fentről jól látni. Werner Pieper