Téma
Boldogulás idézetek
-
Az élet egy sakktábla. Éjszakák és nappalok, hol az emberek Isten gyalogai. Mozognak ide-oda, megengedi nekik, hogy öljenek és a vadászzsákmányok, darab darab által visszakerülnek a dobozba. Mert van egy végzete mindenkinek. Játékosoknak és Istennek is. Végzetük beteljesül, mert a játék kezdődik és véget ér.
-
Mindaz, ami vagyok, ami lehetek, mindaz, ami valóban boldoggá fog tenni, csak a belső énünkből indulhat el. Belülről kell elindulnunk kifelé, és nem fordítva, különben olyan vágyakat teremtünk, amelyeknek se vége, se hossza, és úgy járunk, mint a mese hősei. Levágva az Arany Bárányt őrző hétfejû szörnyeteg egyik fejét, azonnal kinő egy másik helyette. A szörnyeteg nem hal meg addig, amíg szíven nem találják.
-
Az áldott nézeteltérések olyanok, mint az élet vízimalmai, amelyek nem tudnak leállni, amíg a folyó áramlik, márpedig áramlik. A sok, apró lendületet adó nézeteltéréstől felszökik a pulzusunk, hevesebben ver a szívünk, vér tódul a fejünkbe, ezért hiszek a rollerekben, a szélmalmokban, a bevándorlásban, a Munch-múzeumbán, Donald Trumpban, Joe Bidenben, a zöldekben, és amíg élek, kitartok amellett, hogy a zöld szemhéjfesték szebb a kéknél, de hajlandó vagyok egy kávé mellett vitatkozni róla. Hiszek abban, hogy ezek a nézeteltérések edzenek bennünket társadalommá, demokráciává, mozgalommá. Linn Skaber
-
A példátlan jólétünk nem abban gyökerezik, hogy teljes egységben élnénk a Földdel és egymással, inkább azon alapszik, hogy módszeresen kimerítjük vagy elpusztítjuk az élet forrásait - a talajt, a vizet és a levegőt -, valamint azokat a közösségeket is, amelyek létünket ihletik, meghatározzák és megtartják. Ezt a kudarcot jelzi a virtuális világokba való menekülés és az "életminőséget javító" szerekre (hangulatjavítókra, savlekötőkre, antidepresszánsokra és stresszkezelési technikákra) való egyre nagyobb ráutaltság. Nem akarjuk vagy nem tudjuk ezt a világot otthonunkká tenni. És nem tudunk vagy nem akarunk örömteli nyugalomra lelni a közösségeinkben, az élettereinkben, a testünkben, a munkánkban. De ami talán még rosszabb, hogy gyerekek nemzedékeit neveljük arra, hogy szorongással teli életmódunkat tekintsék normálisnak. Wendell Berry
-
Az élet története olyan film, melyben, úgy tûnik, nincs egységes cselekmény, megjósolhatóság, boldog vég vagy bármi tanulság. Egy baci véletlenül elkezd oxigént termelni, és feltárul az ajtó a bonyolultabb élet előtt; összeütköznek a tektonikus lemezek, és az élet bolygója a halál mezejévé sivárul; a dinoszauruszok nyakába pottyan egy túlságosan nagy kődarab, és kezdetét veszi az emlősök uralma. A számára adatott játékszabályok alkotta keretek között a kozmosz kénytelen volt megteremteni a csillagokat, a bolygókat, és a jelek szerint az életet is; az élet pedig a maga részéről kénytelen volt betartani a darwinizmus egyszerû, megkerülhetetlen logikáját. De ezt követően minden más puszta véletlennek tûnik. Esko Valtaoja
-
Életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy boldoggá próbáltam gondolni magam, és a tény, hogy nem jártam sikerrel, véleményem szerint egyedül azt jelentheti, hogy nem vagyok elég jó gondolkodó. Eddig még soha nem jutott eszembe, hogy a boldogtalanságom oka esetleg nem a hibás gondolkodás, hanem maga a gondolkodás.