Téma
Diák idézetek
-
Ötévesen azt kérdezgették tőlünk mik akarunk lenni, ha felnövünk. Olyasmiket feleltünk, hogy ûrhajós, elnök, vagy részemről, hercegnő. Tíz évesen újra megkérdeztek minket, akkor azt mondtuk rocksztár, cowboy vagy én, olimpiai bajnok. De most, hogy felnőttünk, komoly választ várnak tőlünk. Nos, mit szóltok ehhez? Tudja a fene! Nem annak van itt az ideje, hogy nehéz döntéseket hozzunk, hanem, hogy hibákat kövessünk el. Rossz vonatra szállni, és elakadni valahol, szerelembe esni... sokszor. Diplomát szerezni filozófiából, mert abból tuti nem lesz karrier, újra és újra meggondolni magunkat, mert semmi sem állandó. Úgyhogy hibázzatok, amennyit csak tudtok, mert így, ha majd egyszer megkérdezik, mik akarunk lenni, nem kell találgatnunk, tudni fogjuk.
-
Egy pedagógiai konzultánshoz kellett járnom, aki csinált rólam egy "értékelő felmérést", és elküldte a szüleimnek levélben. Amit elolvastam. Az volt benne, hogy "kiugróan tehetséges". Miért? Olyan van, hogy "nem kiugróan tehetséges"? Vagy "közepesen tehetséges"? Vagy netán csak "tehetséges"? Nem lehet, hogy minden címke egy átok? Hacsak nem tisztítószeren látható.
-
Az író úgy van a nyelvtudománnyal, mint a fazekas az agyaggal. A fazekas nem ismeri az agyag vegyi képletét, soha hírét se hallotta az alumínium-szilikátnak, még kevésbé a széndioxidnak, de azért napról napra gyurkálja és forgatja az agyagot, s ha a kémikus arról beszélne neki, hogy mi az agyag, azt felelné rá: - Hát, hol az a csomó agyag, mondja meg az úr, alkalmas-e ez fazéknak vagy nem: csináljon az úr egy fazekat. Gárdonyi Géza
-
Mikor iskolába jártam, a földrajztanítónk azt mondta egyszer, hogy a Földnek olyan a formája, mint a narancsé. Még tíz éves sem voltam akkor, de már rájöttem, hogy nem lehet egyvalakié az egész narancs. Senkinek sem jut több egy kis girizdnél, és van, amikor úgy látszik, kevés a girizd, és nem jut mindenkinek belőle. (...) Esztelenség az egész narancs után kapni, a héja, a húsa, mindene után. Aki ezt teszi, az valószínûleg még a magokhoz sem jut hozzá, pedig azok amúgy is túl keserûek ahhoz, hogy megegye az ember. Frances Hodgson Burnett
-
Gyerekként úgy ismerkedtem meg a webdesignnal, hogy lemásoltam a menő oldalakat. Megnéztem az oldal forrását a böngészőben, és ott is volt a kód, amit copy-paste-eltem, egy kicsit átalakítottam, beleírtam a nevemet, és tessék, máris az enyém volt. Forrás megtekintése. Mi lenne, ha embereken is mûködne? Vajon szívesen megnéznénk?