Téma
Döntés idézetek
-
Azt hiszem, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk - mármint azután, hogy emberek vagyunk - az idővel, az idő valódi mibenlétével kapcsolatos. Itt van ez a rengeteg szerkezet, amivel felszeleteljük, mint a szalámit, az a sok óra meg naptár, és elnevezzük a szeleteket, mintha a mieink lennének, és soha nem változhatnának meg - "1918. november 11, 11:00 óra" -, pedig valójában valószínûleg darabokra fognak törni, vagy szétfolynak, mint a higanycseppek. Kurt Vonnegut
-
Hány életet élünk? Hányszor halunk meg? Azt mondják, 21 grammot vesztesz pontosan abban a pillanatban, amikor meghalsz. Mindenki. Mi fér bele 21 grammba? Mennyi veszik el? Mikor veszítjük el a 21 grammot? Mennyi megy el vele? Mennyi a nyereség? 21 gramm. Egy marék ötcentes. Egy kolibri súlya. Egy szelet csoki. Mennyit nyomott 21 gramm?
-
Tökéletes kampány nincs. Nem létezik olyan kampány, amely mindig mindent jól csinál, amelynek szereplői nem hibáznak, és ne kényszerülnének esetenként korrekcióra. Egyes kampányok attól lesznek mégis tökéletesek, hogy egy adott politikai helyzetet jól ismernek fel, megfelelően építenek a jelölt erősségére, és a kampánystratégák akkor sem esnek kétségbe, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezték. Tóth Csaba
-
Manapság annyi az úgynevezett politikus, aki egyszer negyedórát töltött a boltban a pult mögött, vagy elhaladtában bepillantott egy üzemcsarnokba, és azt hiszi, ő már tudja, milyen a valódi élet. (...) A nyikhaj az orvosi tanulmányait szakította félbe, hogy jobban koncentrálhasson a politizálásra, de kérdem én: minek? Miért nem arra koncentrált, hogy megszerezze a diplomáját, miért nem dolgozott tíz vagy húsz évig orvosként, heti ötven hatvan órában, hogy utána, a rideg valóság iskoláját kijárva fokozatosan kialakítsa szuverén véleményét, és kidolgozza saját világképét, amellyel felvértezve végül jó lelkiismerettel kezdheti meg értelmes politikai munkásságát? (...) De hát ez a fickó is csak egy példány ebből az új, undok fajtából, amelyik azt hiszi, uccu neki, fejest ugrunk a politikába, aztán majd csak belejövünk menet közben. Úgy is néz ki a mai politika.
-
Előző estén gondolkodtam el azon, mi lesz, ha az elnök életem végéig nem vesz tudomást arról, milyen szerepet játszik az életemben. Másnap reggel alaposan átnéztem a kalendáriumomat, hátha találok benne valami utalást arra, hogy az életem nem fog céltalanul eltelni. (...) Amikor a lenyugvó nap fényében hazafelé tartottam, majdnem elgázolt egy katonai teherautó. Ekkor kerültem életemben legközelebb a halálhoz. Amikor másnap reggel megnéztem a kalendáriumomat, kiderült, az veszélyesnek mondta a Patkány irányába való haladást, márpedig a bolt éppen abban az irányban feküdt. Engem csakis az elnökkel kapcsolatos jelek érdekeltek, és ez a figyelmeztetés elkerülte a figyelmemet. Ebből rájöttem arra, milyen veszélyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, ami hiányzik. Emiatt ilyesféle kérdésekre nem keresünk választ: Mi lesz, ha életem végéig egy olyan férfi foglalkoztat, aki sohase fog közeledni hozzám? Milyen elviselhetetlen lesz akkor a gondolat, hogy azért, mert örökké csak az elnök foglalkoztatott, sohasem éreztem az ételek jó ízét, nem láttam igazán azokat a szép helyeket, ahol jártam. Ha viszont kivetem őt a gondolataimból, vajon nem lesz-e nagyon sivár az életem? Akkor biztosan olyan leszek, mint az a táncos, aki gyermekkora óta gyakorol egy táncot, amit sohasem fog előadni.
-
Nevetséges és cseppet sem vicces, hogy az internet ugyan behálózza az egész világot, nekünk még sincsenek hatékonyabb módszereink arra, hogy közvetlenül részt vehessünk a napi politikai döntésekben. A politikai rendszereink még mindig úgy épülnek fel, mintha az internet nem is létezne. Nadya Tolokonnikova