Téma
Egyéniség idézetek
-
Lehetünk síksági nomádok vagy egy multinacionális cég vezérigazgatói, utcaseprők egy eldugott külvárosban vagy a médiából ismert sztárok, alapjában véve ugyanazok a szükségleteink: az identitás, az érzelmi és anyagi biztonság, a csoportba, törzsbe, családba tartozás. Mindnyájunknak szükségünk van osztozásra és összekapcsolódásra, szabadságra és autonómiára, elismerésre és megvalósulásra, arra, hogy szeretetet adhassunk és kapjunk.
-
Az ivás egy nagyon emocionális dolog. Kiráz téged a hétköznapok egyhangúságából, kiráz mindenből, ami ugyanaz. Kiráncigál a testedből, az elmédből, és a falnak vág. Mindig is úgy érzem, hogy az ivás az öngyilkosság egy fajtája, ami megengedi, hogy visszatérj az életbe, és holnap elölről kezdhess mindent. Mintha megölnéd magad, és aztán újjászületnél. Ha jól számolom, már vagy tíz- vagy tizenötezer életet éltem. Charles Bukowski
-
Sok-sok olyan embert ismertem, aki tehetségesnek képzelte magát. Jómagam is ilyen voltam, de az igazi tehetség az egy teljesen más dolog. Nem tudom, honnan származik vagy miből ered, de ez az élet egyik nagy rejtélye, amely kiemel az átlagosság posványából. Mégis vannak olyanok, akik a tehetségükkel nem kezdenek semmit. Ez annyira dühítő! Szóval a lényeg az, hogy ne tékozold el.
-
Van bennünk valami, amit még mi magunk sem tudunk. Olyasmi, amit elfojtunk, de attól még létezik, és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk ellene. Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, és csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják: milyen jók, vonzók, nagylelkûek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgöm, higgyétek el, hogy különleges vagyok! A függőségünk közös: elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés, meg az aranyóra, és az a rohadt "Nagy vagy! Hip-hip hurrá!". (...) Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért.
-
Ha emlékezetes benyomást akarsz kelteni, merj különleges lenni, és kilógni a sorból. Én például, ha előadást tartok egy konferencián, gyakran kitûnök a tömegből, mert az emberek úgy emlékeznek rám, mint "a boldogságfickóra" - de mi lenne, ha csak egy lennék húsz boldogságkutató közül? A válasz: vinnék magammal egy ananászt a színpadra. A konferencia végén mindenki emlékezne az ananászos előadóra. Persze meg kell magyaráznod az embereknek, miért vittél fel magaddal egy gyümölcsöt a pulpitusra, különben szimplán furcsának fogsz tûnni. Úgy értem, furcsábbnak, mint szeretted volna. Alig észrevehető határvonal választja el a jófajta furcsát az őt-biztosan-nem-hívjuk-meg-többet fajta furcsától. Meik Wiking
-
Minden ember úgy ad legtöbbet a köznek, ha a saját egyéniségét a legintenzívebben kiéli. Ez áll a nemzetekre is: minden nemzet akkor ad legtöbbet az emberiségnek, a vele barátságban lévő nemzeteknek, önmagának és azoknak, akiknek az érdekeit szolgálni kívánja, ha legjobban éli ki a saját maga nemzeti formáját, saját jelleme szerint. Teleki Pál