Téma
Egyensúly idézetek
-
Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be. Arthur Conan Doyle
-
Kár, hogy az élet nem olyan, mint a tévében. Milyen jó lenne, ha az életben is a fogunk fehérsége lenne a legfőbb gondunk! Meg ha minden nehézséget meg lehetne oldani egy kis lelkizéssel! Az életben is befolyásos, jól fizető állás kéne mindenkinek, meg vadiúj sportkocsi! És fél óránál többet semmire sem szabadna várni! (...) Mennyivel izgalmasabb és nagyszerûbb lenne az élet! Pláne ha még tapsgép is lenne hozzá! Persze ha tényleg ilyen lenne az élet, akkor mit néznénk a tévében? Bill Watterson
-
Az információ és az anyag nem létezik egymástól függetlenül. A sejt élete az információs rendszere mûködésén keresztül mutatkozik meg. A szimfonikus zenekar játékához lehetne hasonlítani, amelyben részt vesz a zeneszerző, a karmester, a zenészek, a hangszerek, a partitúra, sőt még a villanyszerelő is, aki megvilágítja a kottákat. Ljudmila Ulickaja
-
Mi mindnyájan az alkalmazkodás igáját nyögjük. Igyekszünk olyanokká válni, amilyennek az általános elképzelés előírja a számunkra. Vegyünk csak egy fiatal orvost. Pontosan tudja, hogy az általános elképzelés szerint milyennek kell lennie, hogy kell járnia, beszélnie, öltözködnie, viselkednie. Ehhez alkalmazkodik, és nemsokára már nem az, ami valójában lenne, hanem egy olyasfajta két lábon járó, összetoldozgatott teremtmény, amilyennek előírja a regényekből, moziból és színdarabokból táplálkozó közvélemény. (...) Így van ez mindenkivel, miniszterekkel és rendőrökkel, színésznőkkel és pincérekkel, mindnyájunkkal. És a közvélemény el is várja mindnyájunktól, hogy valamilyenek legyünk. Mi meg elveszítjük magunkat, és hamis életet élünk. Pedig valójában nem is az a mi életünk.