Egyszerűség idézetek

A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz.

Mindig úgy véltem, az ember olyan, akárcsak a fû tavasszal: erős, egészséges, zöld, és ha eléri a középkort, akkor megfakul. Úgy, mintha ősz lenne, akárcsak a fûszál, amikor bevégzi. Eltûnik, és soha nem tér vissza. Pont úgy, akár egy fûszál. Igen, aki meghal, annak bizony vége. Legalábbis így gondolom, mióta felnőttem.

Fura dolog ez az ötven év. Van egy emlékem, a szüleim vettek egy házat, odahívták a barátaikat. Ropi, italok, és ott voltam én is, az ötödikes, és világosan emlékszem, arra gondoltam: "úristen, minek építkeznek ezek, mindjárt meg fognak halni?". Öregnek tûntek. Ehhez képest most, ötvenévesen tele vagyok tervekkel. Tóth Krisztina

Engem is szétzúzott e század! Én is közéjük estem: a reszelék, a törmelék közé: megtöretett a testem. Keszei István

De hát annyiféle módja van egy szív összezúzásának. Törhet így, és törhet úgy, az eredmény mindenképpen ugyanaz. Laurell Kaye Hamilton

Az utcában azt mondták róla, hogy ennek a nőnek nincs szíve, és ami igaz, senkije se volt, aki utánanézett volna a szívének. Émile Ajar

Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt kíméletlenül. Nézem: ez a perc is messzebbre vitt, mert nem tudtam semmit se tenni, hogy közelebb hozzalak.

Semmi se létezik. Ha létezik is valami, az megismerhetetlen az ember számára. Ha megismerhető is, kifejezhetetlen és más emberrel közölhetetlen.

Ülni az ablak előtt és várni valakit... Alkonyodik. Tudom: a volt volna már sohasem lehet. Ma sem jön, holnap sem. Már sohasem jöhet. Marsall László

Azért beszélünk a halottakról, hogy életben tartsuk őket. Az ilyen beszélgetés azokkal mûködik igazán, akik személyesen ismerték az illetőt. Másnak a halott csupán fikció. Csak egy név, egy kép, egy anekdota, de már nincs köze a valósághoz: a húshoz, a meleghez, a mozgáshoz.

Kérdés, szerelem volt-e ez tényleg. Az volt. Mert fáj. Mindegy, most nincs más hátra, mint hordozni (...) a gyászt, tûrni a fájdalmat csöndben és titokban. Elmúlik. (...) El szokott múlni.

És úgy érzem, e fájó arcnak Nem lehet többé mosolya, Mert ember vagyok én is, én is, Az isten véres gyilkosa... Tóth Árpád

Az öregedés és a betegség elválaszthatatlanok egymástól. Amikor megöregszünk, a részokok addig halmozódnak, amíg egyszer csak túlcsordul a pohár, és lesújt ránk a betegség. Az öregedés nem "normális", mert olyan károsodás, amely eredetileg nem létezett, aztán egyszer csak mégis jelentkezett. Rudi Westendorp

A folyni látszó idő: maga az élet. És az állókép: a halál. Müller Péter

Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. (...) A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból. Grzegorz Musial

Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe. A "vereség" a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti. Uesiba Morihei

Ha létezne a teljesen empátia nélkül élő ember, akkor őt gyaníthatóan többé már nem is tekintenénk embernek. Valójában tőlünk sokkalta eltérőbbnek észleljük azokat az embereket, akiknek hirtelen megváltoztak a morális és empatikus képességeik, mint mondjuk az emlékezetüket elveszítőket.

A vér a testemben olyan, akár egy aranyalmafa, és ezt az aranyalmafát az Ég ajándékozta nekem. Jü Hua

Ha nem beszélhettünk volna, ha nem nézhetlek, nem gyönyörködhetek külső-belső lényedben, most másvalaki volnék, s nem kedvelném az illetőt. Vavyan Fable

Ahogy az ember öregszik, az évek egymásba folynak. Oliver Sacks