Éjszaka idézetek

Senki sem átlagos, mindenkiben megvan az a különleges varázs, amivel jobbá teheti ezt a Földet.

A betegségek és a halál legyőzése talán a legemberibb minden álmunk közül, de továbbra is csak álom marad. Julian Sheather

Egyetlen lépést sem szabad tennünk a gondolkodásban anélkül, hogy az iránt, amit kutatunk, át ne volnánk hatva a tisztelet érzésével. Rudolf Steiner

Elbúcsúzni olyan, mint meghalni egy picit, de ha valami őszinte volt, sosem múlik el igazán.

Mi bőszíti fel Istent kevésbé, nyolcvanöt gyerek meggyilkolása, vagy egy tucatnyi templom lerombolása? Mert tényleg úgy tûnik, hogy egyik miatt sem izgatja magát. Persze ebben nem vagyok teljesen biztos. Isten útjai kifürkészhetetlenek, és talán túlságosan is emberi reakció volna csak úgy haragra gerjedni, túlságosan primitív lenne, és nem igazán passzolna a kifürkészhetetlenséghez. Bízom benne, hogy Isten éppen az új Jeanne d`Arc vagy az új Brutus eljövetelén munkálkodik, de az is lehet, hogy valami még kreatívabb húzásra készül. Szergej Geraszimov

Hiába láttam annyi pusztítást és öldöklést - vagy talán épp azért? -, én máig teljesen értetlenül állok afölött, hogy az élet elfogadott, szentesített részének tekintjük, hogy emberek szétlövik, felrobbantják, kibelezik egymást erőforrásokért, földért, hatalomért, vagy akár csak elvekért. Al Ghaoui Hesna

Egy letartóztatás már-már vallásos élmény. Abban a pillanatban, hogy letartóztatnak, hirtelen kiürül belőled az az egocentrikus elképzelés, hogy a saját világodat te irányítod. Ott találod magad teljesen egyedül - előtted a bizonytalanság végtelen óceánja. Csak bátor lélekkel, mosollyal az arcodon, csendes magabiztossággal lehet áthajózni rajta. Nadya Tolokonnikova

A feledés átírt pergamen. Történik valami, és az elmosódott írásjegyek kiütnek az ámult emlékezés vonalközein. Victor Hugo

A bátorságot felelősséggel kell használnod (...), máskülönben egyenesen a vesztedbe rohansz.

Én már nem hiszek a magam csalhatatlanságában. Ezért vagyok én elveszett ember. Arthur Koestler

A mindennapi események furcsasága eltereli figyelmünket a szenvedély fájdalmas lényegéről.

Minden egyes alkalommal, amikor azt mondod, hogy megteszel valamit, és a végén teljesen mást teszel, önmagadból pattintasz le egy darabkát. Andrew Matthews

A tudás hasztalan a tettek híján, és a félelmeimet ki kellett tennem az asztalra, kalapácsot emelni rájuk és apró darabokra zúzni mindet, mielőtt én török össze alattuk.

Ha nem lépünk ki az ajtón, nem ismerhetjük meg a világot.

Valamennyi mûvészi al­kotás deformálja a reális időt, többnyire sûríti: egyszerûen kizár­ja belőle azokat a szakaszokat, amelyek a mû szempontjából érdektelenek. Szergej Zaligin

Minden technikai fejlődésnek azt kellene szolgálnia, hogy még inkább emberek lehessünk, hogy több időnk legyen egymásra, hogy humánusabb életet élhessünk. Erre csak új tereket teremtünk magunknak, ahol bánthatjuk egymást, ráadásul eddig soha nem látott módokon. Ez szörnyû, és egyre értelmetlenebb.

Egyetlen cápa elegendő, hogy egy egész régió turizmusát tönkretegye, mivel egyetlen ember sem merészkedik a vízbe, pedig a valószínûség, hogy a cápa őt is megegye, szinte a nullával egyenlő. Frank Schätzing

Időnként hihetetlenül rám tör a magány. Ilyenkor konkrétan azt élem meg, mintha egy komplett szakítás szerencsétlenebbül járt fele lennék. Fele. Valaminek - valakinek - a fele vagyok egyedül. Pedig nem is szakítás ez, hanem csak a legjobb barátomat veszítettem el. Mégis újra és újra átélem a szakítás fájdalmát.

A rabságban az újdonság és a pletyka az élet elixírje - főleg, ha titokban terjesztik.

Zûrzavar és hit, ez a kettősség uralkodik az életünkön, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk, nem csak ebben a városban, hanem ebben a világban, ebben az életben. Attól a pillanattól kezdve, hogy újszülöttként kinyitjuk a szemünket, olyan zûrzavarral szembesülünk, amit meg sem érthetünk. És hogyan reagálunk? Mi az első hang, amit kiadunk? Felsírunk. Válaszokért könyörgünk, még mielőtt szavaink lennének ahhoz, hogy kérdéseket tegyünk föl. Így kezdjük utunkat ezen a világon: rémülten, összezavarodva, és így keresünk, és küzdünk, és botladozunk a zûrzavarban. Az egész életünket azzal töltjük, hogy annak jeleit keressük, hogy valahol, valahogyan ennek az egésznek van valami értelme és célja. Aztán egy nap megtaláljuk a hitünket. A hitünket, miszerint mindannyian Isten titokzatos tervének részeként vagyunk itt, ezen a világon, ezen a helyen. A hitünkkel megértjük, hogy a zûrzavar az értelem, és a keresésben, a küzdelemben rejlik a cél.