Téma
Elfogadás idézetek
-
Lapozgatom az éveket, és az írott sorsom szétpereg, a sorok között olvasok, bujkálok, kardozok, elfogyok, hiába minden félelem, az elme harcos és nem felejt, itt dadogó a csend, ott ragyogó a rend, csak nézem föntről a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent, hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha megtalálja titkait. Szabó Balázs Bandája
-
A tudomány mindig újabb és újabb kérdéseket tesz fel ott, ahol az egyszerû embernek válaszra volna szüksége; így aztán nem csoda, ha inkább a prédikátorokhoz meg az utcasarki jósokhoz fordul. Mi hiába tudjuk, hogy a problémáit azok se oldják meg... Mellesleg, mi nem is tudhatjuk, hogy megoldják-e, mert a tudomány épp az olyan kérdéseket tárta fel legkevésbé, hogy valójában mi hiányzik ezeknek az embereknek. Lehet, hogy egyszerûen csak valami koherens és könnyen emészthető világképre vágynak, ami orientálja őket a mindennapokban. Lehet, hogy mindenekelőtt közösségtudatra, arra, hogy tartozzanak egy csoporthoz, velük azonosan gondolkodó és érző társakkal. Ha mindezt egy fundamentalista szektában kapják meg, és mondjuk ez által kerülik el a neurózist, akkor mit számít, hogy cserébe le kell tagadniuk a Nagy Õsrobbanást az égről? Hát nem megéri?
-
Amikor két ember egymásnak feszül azon, hogy kinek van igaza, ugyanolyan értelmetlen dolgot mûvelnek, mint a hipochonder, aki fél a haláltól, hiszen az előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. A két ember vitájában ugyanis egyiknek sincs igaza, mert az igazság mindig félúton van, a kettő között. Csernus Imre