Téma
Elfogadás idézetek
-
A fiú figyelte, hogyan ragadja magával az elbeszélés varázsa. (...) Ezt a címet adta neki: KALAND. De nem olyan kalandról volt benne szó, mint a kalandos elbeszélésekben, hanem a legnagyobb kalandról, az életről, erről a kérlelhetetlen hajcsárról, amely egyformán szörnyû, akár büntet, akár jutalmaz, hitszegő és kiszámíthatatlan, embertelen türelmet követel, nappal a kétségbeesésbe kergeti az embert, és éjjel megtöri a csontjait, éhségbe, nyomorúságba, senyvesztő lázakba, lassú halódásba, pokoli rettegésbe taszítja... s végül tündöklő dicsőséget nyújt, vagy sötét halált. Jack London
-
Akik a végvárakat megjárták, nem úgy sírnak, mint ki sajnál, mert temet, nem úgy, mint a lányok vagy a gyermekek, kívül nekik semmi, csak belül csorog, minden, csorog nagyon, végig, az összeszorult nyelőcsövön, bele a gyomorba, s onnét a vérerekbe, a belekbe, a sejtekbe, és minden kis pórusába a szervezetnek. Háy János
-
Az emberek azt hiszik, hogy az agyukkal elemzik a helyzeteket, úgy hiszik, az érzelmeik nem mások, mint a megismerés eredményei, de tévednek, mert az értelem nem a fejben van, hanem a testben. Az ember értetlenül kijön az értekezletről: - Miért vagyok dühös, amikor ugrálnom kellene örömömben? - Átsétál a parkon egy verőfényes napon, és azon tûnődik, hogy miért nehéz a szíve, mi a csuda bánthatja. Csak ezután kezdi el elemezni. Az érzelmek vezetik el ahhoz, amire a józan ész képtelen önmagától rátalálni.